Örlődöm, és nem tudom h a baj az én szemléletemmel van-e?

Figyu, én is külföldre jöttem tanulni, és nekem még barátom sincsen!

Jobb híján ide írogatok mostanában :D

csak hogy mégis meglegyen az illúziója, hogy vannak emberi kapcsolataim.

Azért vannak, persze, és teszek is érte, hogy legyenek, csak nincsenek olyan jól kiépítve, mintha otthon lennék.

Büszke lehetsz magadra, hogy külföldön tanulsz, ezt nem sokan mondhatják el magukról.

Örülj neki, hogy ott van a barátod, van egy ember, akire számíthatsz. Ha lenne barátom, komolyan mondom, óriási különbség lenne a mostani helyzethez képest, és én tizedannyira sem vagyok elkenődve, mint te.

Próbálj meg magadban valami szilárd pontot megtalálni, hogy ne a barátodat kelljen nyúznod állandóan.

Nem sok ember van ,akinek csomó barátja lenne...

ezért még ne keseredj el!

Van hobbid vagy főzni szoktál vagy sport vagy ilyesmi?

Aminek látható eredménye van,azt általában dicsérik.

Egy jó vacsi ,egy süti,sportos alak,néhány kiló fogyás, egy nyelvvizsga...bármi,amin meglátszik a "két kezed munkája"

Tevékenykedj,mert a kis kitűzött célok adnak önbizalmat és ettől lesz rendben az önértékelésed.

Kedves Kérdező!

Szinte majdnem ebben a cipőben járok én is! Már egy ideje felismertem magamban, hogy a legnagyobb probléma a párkapcsolatomban a féltékenység..és miért?! "Mert biztos ő szebb, mint én?! Csinosabb?!"...Sajnos vagy nem sajnos mindig is lesznek jobbak és rosszabbak tőlünk, az élet minden területén..lesznek szebbek, csinosabbak, okosabbak, de ez is relatív. Hidd el, ha kitapasztalod mi jó a párodnak és próbálsz egy kicsit afelé tendálni, akkor jobb lesz! Persze nem azt mondom, hogy csak neked kell tenni ez ügyben..Mondd el a párodnak mit érzel legbelül, milyen problémáid vannak-önmagaddal- és hidd el, hogy próbálkozni fog segíteni! De, ha csak azt látja, hogy hisztizel, kiabálsz, veszekszel ok nélkül (hiszen ő nincsen tisztában azzal, hogy végül is miért van mindez) akkor egy idő után eltaszíthatod magadtól, elszokhat tőled. Én először is azt javasolnám, hogy mindezt beszéld meg a pároddal, aztán, ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged (orvosi) akkor lépd meg!

Én azt gondolom, hogy te a "lehetőséget" szereted ebben a pasiban. Szerinted minden jó lenne, "ha" több időt töltenétek együtt, "ha" a tenyerén hordozna stb.

De ezt nem teszi, és nem fog tudni kibújni a bőréből.

A szeretet azt jelenti, hogy elfogadod, és olyannak szereted, amilyen ÉÉÉÉÉS nem "belenyugszol" a helyzetbe, hanem boldog vagy mellette. Te nem szereted ezt a fiút.

Ha önbizalomhiányos vagy, akkor ez nem is csoda, mert magadat kell először szeretni ahhoz, hogy másokat képes legyél szeretni. Ezt, amit te csinálsz, ez csak "függés". Nem tudsz elszakadni tőle, mert azt hiszed, nem találsz mást, és egyedül maradsz.

A fiú viszont elfogadott téged, csak te ezt sajna nem tudod viszonozni.

Én azt gondolom, hogy szerencsésebb lenne, ha szakítanál vele és saját magadat építenéd fel először. Ha ezt nem teszed, előbb-utóbb úgyis szétmentek, mert amit leírtál, az sokáig az sem viseli el, aki nagyon szeret. Ha megvárod, míg kidob, az viszont sokkal rosszabb lesz, mert addig csak gyötritek egymást, a szakítással viszont még kevesebb önbizalmad marad majd, és még nehezebb lesz felállni.

Esetleg meg lehet próbálni amit írtak, hogy elmész pszichológushoz és közben próbálsz a kapcsolatodban viszonylag normálisan viselkedni, hátha menthető a dolog, de én nem hiszem, hogy sikerül, mert te magad írtad, hogy ez a fiú kevés neked és nem illetek össze.

Szia! Nem, az egyáltalán nem megoldás, ha elhagyod. Én is olyan vagyok, mint te. Önbizalomhiányos. +30 kg súllyal igencsak jogos lenne, ha megcsalna, mégsem teszi. Szeret, imád, kíván?!?, mégis van bennem félsz, hogy elhagy, pedig 7 éve együtt vagyunk, el is vett, tehát biztos, hogy szeret. Egy ideig én is agyaltam, hogy inkább elhagyom, mert úgy még lehet esélye olyan nőt találni, akivel még boldogabb lehet, teherbe tud esni, de én is szeretem.

Sokat veszekedtünk mi is, mert hisztis vagyok, igazi hangulatember. De mellette kezdek megnyugodni. Így 7 év után :D mindig azt mondja, hogy olyan nincs, hogy sehogy nem lesz. Mindig féltem az anyagiak miatt, hogy nem fogunk tudni megélni. És most ő jobb munkakörbe került, kb. 70-80-al többet fog keresni, nekem is állandó munkám van. Ezért kezdem jobban érezni magam, belátni, hogy igaza van, nem kell stresszelni :) azóta kevesebb a vita, jobban érzem magam.