Elhagyott férfi vagyok. Sok ilyen kérdés van itt, de minden eset más. Talán az én esetemben lehet valami újat mondani. A szakítás előtti egy hét és az azóta eltelt másfél hét története címszavakban a kiegészítés mezőben. Tudnátok véleményt írni?

-szakítás előtt egy héttel szerdán: reggel kapok egy sms-t, mennyire szeretlek, este ugyanez szóban és utána szeretkezés -másnap csütörtök délután: tervezgetés, hogy hogy fogják hívni a közös kutyánkat, amit majd egyszer veszünk -ugyanaz nap este: egy beszélgetés kihozta egy nem annyira jó jellemhibámat, amin magamtól is változtatni szeretnék, ezt közöltem is. Másfél óra múlva találkozunk és valami nincs rendben. -a következő napokban is valami rendetlenség érezhető a levegőben, nekem dolgoznom kellett, így alig találkoztunk -szombat este: koncerten a "számunkra" ölelkezünk, egész idő alatt csak annyira enged el, amíg tapsol, végig a kezemet vagy a derekamat fogja -szombat éjszaka koncert után mindkettőnkből kibukik, hogy az elmúlt pár nap fura volt, de nem beszélünk tovább róla -a következő napok egyre furábbak, kedden délután kiböki, hogy egy pár dolog nem tetszik bennem, megbeszéljük, hogy megpróbálok javítani rajta, de ahhoz mindkettőnknek olyan hozzáállást kell tanúsítani, hogy akarjuk ezt a kapcsolatot -kedd este közösen töltve tévézéssel, ivással -másnap, szerda reggel ügyintézés a városban kézen fogva sétával -szerda délután szakítás, amit alig bírt kimondani, én kérdeztem rá és csak bólintott egyet Mindez 7,5 hónap gyönyör után, nagyon kevés vitával. Az azóta eltelt időben. -szakítás másnapján sms-ben kerestem, megbeszéltünk találkozót péntek reggelre -péntek reggel másfél órás monológot toltam le, hogy mekkora hülyeséget csinál (összeköltözés volt tervben), végig sírta, ölelést, arcra puszit engedett, csókot nem, viszont az nem tetszett neki, hogy én a szakítás estéjén levettem fb-ről, hogy kapcsolatban -nem keresem majdnem két napig, majd szombat este sms-ezés, ott egy kicsit flegma voltam és ez sem tetszett neki, nehezményezte, hogy nem tudhatja meg, hogy én most hogyan gondolkozok -vasárnap este egy órás telefonbeszélgetés szintén az én monológommal, hogy ennek így nincs értelme, másnapra megbeszéltünk egy találkozót. Megkérdezte, hogy meg tudnám-e neki ezt bocsátani, mondtam, hogy még igen. -hétfőn délután egy órás ücsörgés egy padon általános dolgokról beszélgetve, összebújás, ölelkezés, arcra puszi engedve. Annyit mondott, hogy most nem érez szikrát, pedig nem lenne rossz. Kérdeztem, hogy hajlandóságot érez-e a folytatásra, azt mondta, hogy különben nem lenne itt. -kedden reggel rám írt a dolgaim után érdeklődve, beszéltünk telefonon, azzal zártam le, hogy majd keresem és utána még írtam neki, hogy van türelmem várni rá, amíg helyre rakja magában a káoszt, írta, hogy igyekszik, de lassítani kell a dolgokon. -egy napig nem keresem, szerdán ő hív fel, beszéltünk majdnem 20 percet, hogy kivel mi van. Jó utat kívántam, mert most a hosszú hétvégén elutaztak. Mondtam neki, hogy gondolom, ha hazajöttek, majd beszélünk. Azt mondta, hogy persze, beszélünk. Most itt tart a helyzet. Ugyanúgy szeret, azt mondta, még a szakítás előtt és után is. A szakítás okaként azt nevezte meg, hogy túl sok negatív dolog jött most össze velem kapcsolatban és megingott a hite, hogy ez működhet-e a jövőben. Mondtam, hogy nekem elég nagy motiváció a változásra egy jól működő kapcsolat. Szerintem kiégett, ugyanis a kapcsolat elég nagy lángon égett és majdnem minden este együtt aludtunk, tulajdonképpen együtt éltünk ilyen szempontból. Kiegészítésként annyit, hogy az ismerkedés szakaszában képes volt rám várni másfél hónapot, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mit akarok tőle. Megvárt, mert előtte hosszú ideig nem jöttek össze a dolgai a férfiakkal. Kihasználás, inkorrektség, sms-ben szakítás, stb.