Még megmenthető vagy már tuti el fog hagyni?

Mostanáig tökéletesen megvoltunk a barátommal, nem szoktunk veszekedni meg semmi.

Nem állunk túl jól anyagilag, amit én meg is értek, igyekszem nem költekezni feleslegesen, de már azt is a fejemhez vágta, hogy a kozmetikumaim (sampon, tusi, alap smink) havi 2-3000Ft-be kerülnek, és ezt nem fogjuk bírni.

A saját kiadásaim amugy is a saját tartalékaimból szoktam finanszírozni.

Meg hogy nem csinálok semmit egész nap, mert a házimunka az semmi. Meg hogy elé teszem a reggelit reggelente, az a legkevesebb, ennél igazán tehetnék többet is. Meg hogy menjek végre dolgozni. Egy hete költöztem ebbe a városba. Azt se tudom, mi hol van, de menjek dolgozni. Mert ha én megyek, akkor neki még egy darabig nem kell.

A végén a fejemhez vágta, hogy megérdemeltem, hogy apukám vert kiskoromban (amitől olyan súlyos lelki sérüléseket szenvedtem, hogy máig nem sikerült feldolgoznom), ha ilyen beképzelt hisztis vagyok.

Ha annyi eszem lenne, mint az exének, aki úgy forgatja ki az embereket a pénzükből, hogy észbe kapni nincs idejük (megcsinálta vele is), akkor most én mehetnék férjhez egy gazdag hapsihoz, nem ő, de én sajnos buta vagyok.

Annyira felidegesített ezzel este, hogy rosszul lettem.

Reggel próbált kedves lenni, hogy segít megcsinálni ezt-azt, meg hogy annyira nem vészes a helyzetünk, ha szeretnék venni magamnak valamit, kifizeti...

Azt hittem, minden oké, de kiderült, hogy még mindig enm döntötte el, szakít e.

Mert hogy az exének 3 évig tűrte a hisztijeit, elfogyott a türelme, ezért engem az első komplikációnál kidob, neki olyan nő kell, aki kussol.