Milyen embert akarnak nevelni a szülők egy olyan emberből, akivel folyamatosan durva módszerekkel éreztetik, hogy amíg otthon van, ő egy senki?

Ha kulturáltan bele szeretne szólni akármilyen teljesen hétköznapi családi beszélgetésbe, vitába, döntéshozatalba, vagy véleményt szeretne alkotni mindennapos dolgokról, azonnal letorkolják, hogy "kuss legyen", "takony vagy még", "ne pofázz bele", "neked ebben a házban kuss van" stb.

Folyton ezt a megvetést, lenézést kapja. Bármiről is legyen szó, abban nem tud érvényesülést szerezni. Bármit mond, megjegyez, azonnal leállítják, hogy ő csak lapítson, kussoljon, és ne avatkozzon bele a felnőttek dolgába. Úgy érzi, hogy kisgyerekként kezelik, elnyomják, nem hagyják érvényesülni, s nem veszik emberszámba. De ha például valamit rosszul tudnak a családtagok, és ő kijavítja őket, azonnal felülbírálják, leugatják. Soha semmiről nem mondhat semmit, nem szólhat bele semmibe, s gyakorlatilag teljesen kirekesztettnek érzi magát a családon belüli folyamatokból. (Egy 24 éves srácról, a páromról van szó.)