Tényleg nekem is meg kellene változnom?

Lehet kicsit hosszú, így csak az olvassa el, aki nem csak hülyéskedni akar, és komolyan érdekli a dolog!

Egyik ismerősöm most jött össze újra a barátnőjével. Szétmentek kb. 6 hete, mert a csaj félrelépett, holott ő volt az, aki állandóan féltékenykedett. (Nem részletezném, annyi elég, hogy pl.: másfél óra alatt közel 100 nem fogadott hívás!)

Azt mondta ismerősöm, hogy nem akarja visszafogadni, bár eddig minden nő közül vele volt legjobb a szex. Nagy csajozógépről van szó (szóban, valóságban én még nem láttam csajozni, csak mesélt róla), azt mindenesetre tudom róla, hogy tárgyként tekint a nőkre, akik nem tudnak még gondolkozni sem, mert agyatlanok. (Itt megjegyezném, hogy ezt ő ki is monda körülbelül így.)

A lényeg, hogy azt mondata a csajnak, hogy visszafogadja, de egyelőre csak a ku*vája lehet, más nem! Ha ez így jó neki, akkor ok. Azóta a csajszi lesi minden kívánságát!

Én soha nem tudnék így viselkedni egy nővel, még ha megcsalt volna sem. (Mondjuk szerintem nem is fogadnám vissza.)

Közelebbi barátokkal azt beszélgettük múltkor, hogy miért van az, hogy mi csak lelki szemetesládának vagyunk jók a nőknek. Őt is eddig minden csaj csak arra használta (az elsőre normálisnak tűnőek is), hogy legyen kinek elsírni a bánatát. Én is mindig azt kapom első vagy második randin, hogy legyünk csak barátok.

Az ilyen srácoknak, mint amilyen a fentebb említett ismerősöm is, minden ujjára jut nő!

Én is váljak ilyen alfahímmé, aki lenézi és megveti a nőket? Ezt kellene tennem, hogy legyen végre egy barátnőm?

Mert már haver is ezen gondolkozik, hogy felesleges megértően bánni a nőkkel, akkor úgy is csak lábtörlőnek leszek jó nekik.

26/F