Furcsa helyzetbe keveredtem. Merre tereljem a dolgokat?

Az történt, hogy van egy jóbarátom, akivel személyesen is jó ismeretségben vagyunk, de a neten kicsit tovább jutottunk ennél. Először ott is csak dumálgattunk mindennapi dolgokról, ugrattuk egymást, volt egy leheletnyi kis flört, aztán valahogy egyszer csak azt vettem észre, férfi-nő témákról beszélgetünk. Le fogtok hordani mindennek, de nagyon szeretem ezeket a beszélgetéseket, teljesen felvillanyoznak, kívánatos nőnek érzem olyankor magam, önbizalmat ad, és ez nagyon jó!!! Addig jutottunk, hogy egy-két kevésbé kitárulkozó képet is küldtünk egymásnak, és hát ugye az is szóba került, hogy mit csinálnánk a másikkal. De kizárólag csak elméleti síkon, ugyanis megbeszéltük, hogy ez nem több köztünk, mint egy furcsa, titkos dolog, nem fog realizálódni soha, megmarad virtuális szinten, ugyanis mindkettőnknek van párkapcsolata.

Elég jól szét tudjuk választani a virtuális és a valóságos kapcsolatunkat, írunk amit írunk a neten, de ha személyesen találkozunk (nem szoktunk sűrűn), soha még csak gyenge utalást sem teszünk arra, miről és miket irkáltunk egymásnak. Mintha két különböző dimenzióban lennénk.

Bár ő írta már, hogy ha függetlenek lennénk mindketten, akkor szívesen valóra váltaná, amikről írunk, de én ebbe bele se gondolok, mert nem akarom elhagyni a párom, azt sem akarom, hogy ők szakítsanak, egyszerűen csak jó így élvezni ezt a titkos kis játékot (ne gyertek azzal, milyen szemét vagyok, és mit éreznék, ha a párom csinálná ugyanezt....ezen már túl vagyok).

No, és az történt, hogy az elmúlt hétvégén egy olyan rendezvényen voltam, ahol ő is ott volt a párjával és én is. Természetesen semmi jelét nem mutattuk a titkunknak, ahogy azelőtt se, sose, még csak jelentőségteljes összepillantások sincsenek, semmi!

Váltottam pár szót a felesége jelenlétében vele is, ahogy illik, és ahogy szoktunk korábban is, aztán ő arrébb ment az ismerőseivel beszélgetni, én meg kettesben maradtam a barátnőjével. Leültünk beszélgetni (nem vagyunk barátnők, de ha találkozunk, elbeszélgetünk máskor is), és egészen hosszan beszélgettünk, mindenféléről, majd valahogy a párkapcsolatokra terelődött a szó. Én is beszéltem az enyémről, hogy jól meg vagyunk, hova megyünk majd nyaralni, ilyesmi.... ő pedig annyit mondott, hogy hát, náluk nem az igazi.... A párja nagyon keveset van otthon, mert a munkahelyén kívül pluszmunkákat is vállal (ez igaz, erről én is tudok), és alig találkoznak (együtt élnek), és akkor is olyan türelmetlen az utóbbi időben vele, nem kedveskedik, nem mutatja ki, hogy szereti.

No, hát elég hülyén éreztem magam! Nyugtattam, hogy az én párom is nagyon sokat dolgozik, és sokat vagyok egyedül, ilyen ez, ez a sorsunk, és hogy ne aggódjon, biztosan nincs semmi baj, csak ez most egy ilyen feszült, munkával terhelt időszak.

Szóval hülyén éreztem magam, mert amúgy a kisördög azt mondta a fülem mellett, hogy hmmm.... lehet, fontossá váltam a számára, elfoglaltam egy bizonyos helyet a szívében is, azért alakulnak így a dolgai otthon?! Ez jó, ennek a ténynek örülök. De a kisangyalka meg azt mondta a másik fülemnél, hogy egyáltalán nem biztos, hogy közöm van az elhidegülésükhöz, és itt ez a szegény csaj, akit megsajnáltam, együtt is érzek vele, és szeretném biztatni, segíteni rajta.

De akkor most mit csináljak?! Nekem fontos ez a srác, és ha függetlenek lennénk, biztos, hogy megpróbálnám vele, és őszintén felvillanyoz(na) a tudat, hogy én is fontos vagyok neki a valóságban is, nem csak virtuálisan. De most mégis biztassam a barátnőjét, hogy ne aggódjon, minden rendbe fog jönni köztük?! Nehéz helyzet!