A pénz tényleg ennyire megváltoztatja az embert?

4 éve vagyok együtt a barátommal. Ő szegénységben nőtt fel az anyjával, én pedig egy jó anyagi helyzetű családba születtem. Kezdetben mégis nagyon jó volt a kapcsolatunk, nem volt munkája, de én segítettem ahol csak tudtam, bármire vágyott azt megvettem neki a saját zsebpénzemből. Soha nem irigyeltem tőle semmit.

Aztán telt-múlt az idő, én egyetemre mentem, ő pedig csak talált munkát néhány hónap után. Sajnos a szüleimmel is megromlott a kapcsolatom, ezért nagyon kell mostmár figyelnem arra, hogy mire költök, de kaján kívül másra nem is tudok, még félretenni sem. A barátom viszont jó helyre került, most már nagyon jól keres. De azt is érzem, hogy megváltozott. Ő venni akar 200 ezer forintos tévét, kocsit, motort, nem sajnál magára semmit. Nekem meg még régen megígérte, hogy majd venni fog nekem egy kutyát (mert 6 éve vágyok egyre), erre a fejemhez vágja, hogy nekem micsoda nagy igényeim vannak, ő nem fogja finanszírozni. Meg anno ő előfizette a WOW-ot, amivel van hogy nagyon nagyon néha játszok én is, erre ezt is a fejemhez vágja, hogy majd lemondja és megnézhetem magam, hát pff mintha nem is ő akarta volna annyira... De egyébként sem járok naponta szoliba, fodrászhoz, kozmetikushoz, anyámkínjához, mintha valami hű de nagy igényű nőcske lennék, aki két kézzel szórja a pénzt. Mégis úgy kezel. Az anyjától, aki egymaga nevelte fel is sajnál mindent. Pl javasoltam, hogy vehetne az anyukájának új ágyneműt mert amit használ már nagyon rossz, szakadt, meg azokat használja amiket még mi adtunk, hogy tegyék a kutya házába, mert annyira rossz volt már. Voltak 4 ezer forintért nagyon jók, de nem, ő 1000 forintért vett egy nagyon kemény, rossz műszálasat...

Szóval ilyenekre gondolok... Nekem ez annyira rossz, mert nem ilyennek ismertem meg, álmomban sem gondoltam volna, hogy a pénz így kifordítja önmagából... Van esély rá, hogy valahogy "vissza lehetne hozni" a régi énjét? Vagy ez már reménytelen...? :(