Ti mit tennétek a helyemben? Ti is így éreznétek?

Előre is bocsi, ha hosszú lesz. 4 éve együtt vagyok a párommal, már a kapcsolatunk elején is tudta, hogy nagyon vágyok egy kutyára. Egészen pontosan most lesz 6 éve, hogy várom az én álmaim kiskutyáját. Akkor megígérte nekem, hogy ő majd megveszi nekem, én csak válasszam ki, aztán elmentem egyetemre tanulni és úgy beszéltük, hogy akkor mint "diplomaosztó ajándék" kapom meg a kiskutyát. Előtte persze mondtam neki, hogy a kiskutyákat nem napra pontosan gyártják, tehát ezzel számolni kell, hogy vagy diplomaosztó előtt vagy azután fog megszületni.

Telt-múlt az idő, nekem pedig úgy alakult, hogy az államvizsga csúszott egy félévet, így majd decemberben végzek, de egyébként minden megvan. A párommal nemrég költöztünk össze, sikerült is találni egy szuper albit, ahova lehet vinni kiskutyát is. Beszéltem a tenyésztővel, és mondta, hogy majd úgy ősz közepe-vége fele várható a kiskutyák érkezése. Izgatottan újságolom el a híreket a páromnak, mire ő közli velem, hogy amíg nincs diploma, addig nincs kutya. Emlékeztetem, hogy a kiskutyák nem dátumra születnek, és a legközelebbi alom 2 év múlva lesz... Őt ez nem érdekli, ő most kocsit akar, meg 200 ezer forintos tévét (nem is nézünk tévét, meg kb neki ez 3 napja jött, hogy ő tévét akar), meg egyébként sincs meg a diplomám, szóval nem.

Erre én meg azt mondtam neki, hogy oké, akkor én hazaköltözök, a diákmelóból jövő pénzt elteszem kutyára (mert eddig a lakbérbe adtam), aztán majd megveszem én magamnak. Ő meg kezdjen magával meg a csiricsáré kacataival amit akar.

Persze most én vagyok a gonosz, aki szakított. De nektek ez hogy esett volna? Azért nehogy már ő megengedhet magának mindent, én meg majd még 6 év után is várjak még 2 évet, mert ő azt mondja, hogy nem. Ő könnyen van a magas fizujával, én meg a diákmelóból a pénzem adjam oda neki lakbérre meg kajára, félre tenni sem tudtam.