Odaadjam a levelet? Vagy beszéljek vele? Lehet ennek jövője?

Beleszerettem egy férfibe... Aki az apám egyik barátja volt (gyakran teniszeznek együtt, apa az ügyvédje neki és a cégének/vállalatának is). 30 éves, tökéletes külsejű és modorú, teljesen levesz mindenkit a lábáról általában.

Jóban lettünk és mikor bármi gondom volt, segített (egyszer külföldre ment miattam, repülővel, egy másik alkalommal Bécsből vezetett vidékre, mert én akkor ott voltam rokonoknál és nagyon kiborultam valamin). Nem kihasználni akart, semmit nem erőltetett soha.

Tudom, hogy a legtöbb ember rögtön arra gondol, hogy csak hülyített, de ő nem tette. Nem is azért volt közöttünk ez a dolog, mert nem lett volna esélye a korabelieknél.

Szóval sosem mondtuk ki, de volt közöttünk valami... De pár hónapja összevesztünk egy elég komoly dolgon (neki volt igaza, csak nem ismertem be) és azóta kerül. Én azóta egy roncs vagyok kb. És írtam egy levelet, amibe leírtam mindent, hogy mit éreztem, mennyire jó volt az egész és hogy sajnálom, hogy ez lett, stb, elég hosszú lett.

Nem tudom, hogy odaadjam-e... Mikor összevesztünk, ő még sokáig keresett, de annyira dühös voltam, hogy nem érdekelt. De azóta már apával sem tartja annyira a kapcsolatot, pont nemrég beszéltek erről anyával, hogy teljesen eltűnt, alig megy valahová. Nem azt mondom, hogy ez miattam lenne, de azért furcsa...

Nem tudom, mi legyen. Még sosem volt senkim, ő volt minden téren az első és annyira tapasztalatlan vagyok és megőrjít.

17L