Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Te érted? Nos a lényeg az, hogy 10 év házasság után én költöztem el a hitvesi "házból" egyszerűen nem bírtam az állandó hisztit és az egyebeket.
Van egy közös gyermek, aki most éppen már 9 éves. Eltelt egy év és én átgondoltam az életemet. Számomra fontos a család egysége, és emiatt békülékeny hangnemet megpendítve felajánlottam volt feleségemnek, hogy kezdjük újra. Ebbe ő hosszas agonizálás során igen, meg nem is, de nem ment bele, amit teljesen megértek.
A volt tartós kapcsolatban nem volt benne, de szexuálisban igen, amit én idővel vissza utasítottam, mert úgy gondoltam, hogy ez egy kapcsolat alapja nem lehet - tehát hogy csak dugunk, de a többi részben nincs egyetértés. Erre két hónapra rá összejött egy fószerrel, aki gondolom ezt megadta számára, mármint, hogy szexuálisan kielégítse + meghallgassa a dolgaitl. Nos közben ami kiderült, hogy hordja a házassági gyűrűt, ha kérem találkozzunk, nincs ellenvetése, ha intim módon viszonyulok hozzá - megérintem, puszit adok neki, stb, semmiféle problémája nincs ezzel és ha ott vagyok nála, úgy végzi a dolgát - ahogy tette akkor is míg együtt voltunk - nyitott ajtó mellett. Felvetettem, hogy menjünk oda nyaralni, ahol mindhárman - én, ő, fiam - nagyon jól éreztük magunkat anno x évvel ezelőtt, szó nélkül és a legnagyobb lelkesedéssel vette bele magát a szervezésbe. Szóval nem nagyon értem a helyzetet. Ilyenkor mi a szitu? Valaki segítsen már!
válasza: válasza:De egyebkent mi lenne, ha ezeket a dolgokat neki vetned fel? Hogy akkor most hanyadan is alltok egymassal?!
Ahelyett, hogy simogatod, meg puszilgatod...
Most ha gondjaitok voltak, nagy valoszinuseggel azok a gondok ugyanugy meglesznek, ezen csak akkor lehet tullepni, ha valamelyikotok, esetleg mindketten valtoztattok a viselkedeseteken, hozzaallasotokon. Viszont azt tudnod kell, hogy az emberek alapvetoen evek multan sem valtoznak! Aprobb dolgokban igen, de ha valakinek az alaptermeszetevel van gondod, akkor az ugyanugy meglesz kesobb is!
Javaslom, hogy uljetek le es beszeljetek errol, meg azelott, hogy belebonyolodnatok most jobban a dologba. Gondolom egyikotok sem akarja elkovetni a regi hibakat ujra es ujra, annak semmi ertelme.
Tehat kerdezd meg tole, akarja-e hogy ujra egyutt eljetek, mint ferj es feleseg, esetleg elettarsak. Hogy a szexualitason kivul szerinte mukodne-e a kapcsolatotok? Es nem utolso sorban ott a nagy kerdes: a gyerek! Mert minden valast a gyerek szenvedi meg a legjobban! Ti vagytok felelosek erte, igy ezt is beszeljetek meg, hogy tudtok-e egyutt elni ugy, hogy a gyermeketeknek biztos csaladi hatteret nyujtsatok?! Hogy ne ugy teljen a gyermekkora, hogy anya es apa folyton veszekednek. Tudom, mirol beszelek, hidd el, az en szuleim sajnos nem torodtek azzal, hogy en mit erzek, csak uvoltoztek egymassal evekig, amig vegul el nem valtak veglegesen...
Tehat le kell ulni az asszonykaval es mindent meg kell dumalni szepen.
Köszönöm a válaszod!
A témát többször felvetettem még az új pasi előtt, arra is rátértem, hogy akár folytathatnánk is, de a közös együtt éléstől elzárkózott. Ezzel kapcsolatban én is hasonló állásponton vagyok. Amit viszont el tudtam volna képzelni, hogy bár külön élünk, a kapcsolatunk megmarad és egyszer majd ha minden úgy alakul, akkor megpróbáljuk újra.
Hogy hogy állunk, azt egyszerűen nem nagyon tudom. A témáról nem nagyon hajlandó beszélni, de a testbeszéde sokszor mást mutat, mit amit szóban, tettekben közöl velem.
Az alaptermészetem nekem sem egyszerű, viszont azt tudom, hogy van egy családom és ezért bármit megtennék. Most is bármi gondja van, megyek, segítek neki.
A gyerek kérdést tökéletesen át tudtuk beszélni. Fiam mióta nem élünk együtt láthatólag kiegyensúlyozottabb. Az anyjával rendszeres a konfliktusa, de ez akkor is így volt, mikor együtt éltünk. Az elköltözésem is oka ennek mert az ezzel járó tehetetlenséget egyszerűen nem tudtam kezelni. Szó szerint nem voltak eszközeim a helyzet normális rendezésére.
Ami viszont igaz, hogy mióta az új fószer a láthatáron van, érezhetően jobban tudunk kommunikálni egymással. Valószínű, hogy a gondjai nagy részét most nem az én és a fiam nyakába varja, hanem a másik oldalt boldogítja. Szóval érdekes helyzet, az már biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!