Mennyire nehéz távkapcsolatban élni?

Én megpróbáltam de nem csak a távolság volt a gond.

Viszont ha a távolságot nézzük akkor az volt a baj hogy sokáig tartott mire odaérek, csak hétvégén tudtam menni.

Most már a munkám miatt se mennék bele a távkapcsolatba mert olyan kevés a szabadidőm.

Aki dolgozik annak nem való a távkapcsolat. A főnök nem fog elengedni 1-1 hetekre mert mesze lakik a barát/barátnő. A hétvége meg kevés. Az iskolásoknak még jó, főleg így nyáron.

a kérdésre egyetlen szóval lehet válaszolni: kib*szottul

látom folyamatosan a legjobb barátomat is szenvedni emiatt, hogy nem lehet minden nap együtt a párjával, és belegondolva én sem bírnám ki

Szia! Én fél évig éltem távkapcsolatban, 5 hetente láttuk egymást 1-2 napra. Ő külföldön élt, de azóta hazaköltözött, azóta is együtt vagyunk (13 hónap). Nagyon nagyon nagyon rossz volt, rengeteget sírtam. Minden nap beszéltünk skypeon, viberen vagy telefonon, ez sokat segített. Szerintem abszolút attól függ, hogy mennyire szeretitek egymást. Ha egy kis kétséged is van afelől, hogy ő-e az igazi, akkor nem fog működni.

Rengeteg nehézség fel tud lépni, a féltékenység volt nálunk a legdurvább. Nekem udvaroltak mások is, ő meg igyekezett bízni bennem, de 1600 km-ről nem könnyű. Szerintem ez is a szerelmünkön múlt: ha nem szerettem volna ennyire, tuti, hogy kerestem volna mást, de így nem tettem, és mindig mindent elmondtam neki.

Szóval távkapcsolatban élni NAGYON nehéz. Nem kívánom senkinek.

Már leírták előttem, h nehéz, így nem ismétlem.

A párommal 4 éve élünk távkapcsolatban, 1100 km választ el minket egymástól és 3-4 havonta tudunk csak találkozni (mindketten egyetemisták vagyunk és nagyon nehéz összeegyeztetni). Éltünk közelebb egymáshoz, de az élet úgy hozta, h el kellett költöznöm a városból. Sajnos én túl érzelmes vagyok , így mikor találkozunk akkor szinte mindenen meghatódok és mikor elválunk, akkor mélyen magamba zuhanok és sokat sírok (még ezen a pár soron is bőgök most).

Jelenleg a párom még messzebb van (ázsiai) és nincs internet összeköttetése csak nagyon ritkán. Most úgy néz ki a kapcsolatunk, h én minden nap írok neki oldalakat és ő majd egyszerre válaszol mindre a kb. kéthetente.Tudom, h kegyetlenül hangzik, de tényleg szeretjük egymást és nem hagyjuk, h elszakítson minket a távolság. A távkapcsolat viszont megtanított arra, h kihasználjunk minden közösen eltöltött percet, megbecsüljük a másik társaságát és ne vegyük félvállról , h ott van a párunk mellettünk és megtanított türelmesnek lenni és szépen, szavakban kifejezni amit érzek.