Hogy bocsássak meg az exemnek ha még nem megy?

Az Előző Válaszolónak van igaza.

Először Magadban kell tisztáznod mindent, de ezt nem szabad erőltetned, mert annál rosszabb lesz! Folytasd az életedet úgy, ahogyan eddig tetted. Mindennek eljön az ideje, annak is, hogy rendeződjenek a dolgaid, és megvilágosodj; hogy tisztán láss Mindent, amit kell.

Ha majd tisztán látsz, rádöbbensz arra is, mit kell megbocsátanod, mit kell tenned helyesen. Valóban nem megy egyik napról a másikra, új hatások, élmények kell, hogy érjenek ahhoz, hogy elérd azt a szintet, hogy tisztában légy mindennel, ami hozzá segít ahhoz, hogy megbocsáss. Hosszú, keserves folyamat ez, de meglásd - amikor végre megbocsátottál - mert ez megfog történni végül, ha hiszed, ha nem =-) - Szabad leszel. És minden rendbe jön.

Csak légy türelmes. És ne siettess semmit! Sok sikert! =-)

Jó, akkor most leírom az én sztorimat röviden, tömören, hátha segít.

Véget ért a kapcsolat. Két évig szenvedtem folyamatosan. Két év alatt felfoghatatlanul sok dolog történt, sok minden lezajlott bennem iránta is, magam iránt is, egyik helyről a másikra sodródtam, őrlődtem, nem tudtam dűlőre jutni. Borzalmas két év volt, úgy, hogy teljesen egyedül voltam. Két év múlva nagy nehezen túl tettem magamat rajta és "elfelejtettem".

Ahamm... hogyne =-)

A sors úgy alakította a dolgokat, hogy két év múlva találkozzunk. Az a két és fél év, amit együtt töltöttünk, az a két év, amit nélküle végig szenvedtem - tehát ez a négy és fél év - összesen kérlek szépen öt hónapba sűrűsödött bele. Gondolom nem kell részletezzem, hogy csak a józan eszemnek köszönhetem, hogy nem a pszichiátrián kötöttem ki... ;)

És eztán jött csak még a java. Olyan dolgok történtek, amikről álmomban sem mertem volna álmodni. Úgy éreztem, hogy itt a vég, úgy éreztem, mérhetetlenül gyönge vagyok - és nincs más megoldás, csak a Halál.

És bizony akkor, amikor úgy éreztem, nincs segítség, amikor úgymond "összecsaptak a fejem fölött a hullámok végérvényesen", akkor, amikor úgy éreztem, elérkezett Mindennek a Vége - akkor történt meg az, amire SOHA de SOHA nem számítottam: megbékéltem vele. Egyik pillanatról a másikra. Komolyan... egyszer csak *HIPP-HOPP* jött az N.R. (Nagy Rádöbbenés), és megvilágosodtam - végérvényesen - és sikerült, nem csak elengednem Őt, de teljes mértékben meg is bocsátanom neki =-)

(Ne felejtsd el ennek a "Hipp-hopp" rádöbbenésnek a két éves előzményét, ami rövid időnek tűnhet, de két év alatt hihetetlenül sok minden történt)

Szenvedtem, éltem, tapasztaltam, és végül sikerült. Jó, oké, még a mai napig eszembe jut, de már nem vagyok dühös rá, mert... megvilágosodtam. Megbocsátottam, elengedtem, szabad vagyok.

Neked is sikerülni fog! =-)

"Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked."

Én így voltam.

Emlékszem,hívogatott( előtte jól megalázott,csúnya dolgok történtek) én végére már ocsmányul beszéltem,ő visszaakart kapni,mondom ilyen nincs... Erre azt mondta,hogy nem baj,hogy így beszélek,ebből érzi,hogy még érzek valamit.

Aztán valahogy kezdett múlni az egész. Ma már nem érdekel,a tanulságokat levontam.

Szép nap majd te is arra ébredsz,hogy minden ok.

Megbocsátás? új kapcsolatom van... de még mindig nem tudtam neki megbocsátani :S egyszerűen nem megy!!!

ráadásul minden nap látom ... ez nem segít a helyzeten....

de igyekszem nem erre gondolni, mert ez mindig beárnyékolja a jelent.... annyi előnyét látom, hogy mindig emlékeztet arra, hogy foglalt pasival NE kezdjek. És egyáltalán, míg kapcsolatom van, próbáljam a problémákat megoldani, és ne meneküljek előlük máshoz.

Remélem Te szerencsésebb leszel, és sikerül megbocsátanod!

Az idő sok mindent megold....