Elhagynátok a párotokat?

Ha lenne ilyen lehetőség, biztos, nem hagynánk el egymást, megoldanánk, meg fel sem merült bennünk a szakítás, hisz nem azért vagyunk együtt. Esetleg csak az egyikünk tudna menni, akkor is idővel jönne a másik, és ha úgy van kinn is maradnánk.

Megoldás mindig van, ez azon a két emberen múlik.

Akik írták, hogy elhagynák, azoknak üzenném:

hagyjáto kis el most rögtön, és ne bolondítsátok a másikat, mert nem szeretitek igazán.

"hagyjáto kis el most rögtön, és ne bolondítsátok a másikat, mert nem szeretitek igazán."

Én meg neked üzenem: nem agy kapcsolattól fogsz tudni házat, és kocsit venni, hanem egy jól fizető melótól.

A kettő együtt nyilván a legjobb, de ha mennem kéne, mégpedig messzire, nem savanyítanám a jelenlegi páromat, szépen közölném, hogy bocs, de a sors elszólít.

#13: milyen szintet kéne mégis meglépnem?

Pasi vagyok, már van házam, de ha most kéne kezdenem a nulláról egy barátnővel, és kint várna egy jó fizu, hát mennék. Szerencsére nem csajnak születtem, és nem ülök bele más házába/kocsijába. Ha nem ez böki a csőrödet, akkor nem tudom mire vágsz úgy fel.

Én mindig is úgy terveztem, hogy ha valaha is külföldre kényszerülök, abba nem egyedül fogok belevágni, hanem a párommal. Ha nem tud, akkor várunk, amíg megoldódik a dolog, és eljön az ideje, hogy ő is ki tudjon jönni. Tudom, hogy pénzben nagyon nem mindegy, de nem mindenáron akarok kimenni. Hónapokig pedig egészen biztosan nem bírnám a párom nélkül.

L

400-500 km-ert meg lehet oldani?

Inkább hagyjuk.

Az minden, csak nem együttlét.

Van, hogy a szeretet néha átvészelne hosszabb távokat is, de ez szerintem egyik félnek se jó.

Ha pedig mindkettő vállalja a szenvedést, akkor is elég zavaró, hogy csak 1-2 havonta lát. Valakinek jó, valakinek nem. Nekem nem. Ezért el lehet ítélni. Hajrá!