Mi lehet velem? Miért lettem ilyen?

Sziasztok!

Szeretnék elmesélni valamit nektek.

Még 2012.12.31.-én megismerkedtem életem szerelmével. Úgy éreztem már akkor, már az első beszélgetésünkkor, hogy Ő az igazi és első látásra szerelem volt. Össze is jöttünk rá pár hétre és minden jó volt. DE volt egy olyan nap, mikor Én kiöntöttem neki a szívem, már az elején nagyon szerettem Őt, de Ő nem válaszolt az e-mailemre, majd találkoztunk és mondta, hogy nagyon fél, hogy Én is csak kihasználom majd meg ezek és a többi. Meg, hogy még nem érzi ezt, nem érzi azt. Próbáltam megérteni, de nem ment. Az egész kapcsolatunk alatt mindig azon aggódtam, hogy vajon mi lehet a baja?!? Mindig furcsának találtam, mindig kérdezgettem tőle, hogy "Mi a baj?" és szinte mindig agyaltam meg ezek...

Mindent megtettem érte, de tényleg mindent. Olyan szerelmes voltam, mint még soha!!! De mégis, nem hittem el, hogy szeret, egyszerűen nem bíztam benne.

Aztán itt jött a bumm. Így utólag visszagondolva már a nyár vége fele (2013-as nyár) voltak fura érzéseim. Mintha már nem éreznék úgy iránta, mint régen. Ez eleinte nem érdekelt, próbáltam mindent úgy csinálni, mint azelőtt. Aztán kezdődött a suli, új sulit kezdtem, mert az előzőt ott kellett hagynom a sok hiányzás és a bukás miatt. Persze ez mind a kapcsolatom miatt volt. Mármint együtt lógtunk suli helyett, nem érdekelt semmi.

Aztán új suli, új hely meg ezek. Szakácsnak tanultam még anno és közben párhuzamosan vittem még az esti gimnáziumot is. Nehéz volt, de csináltam. Aztán az egyik nap fura érzésem volt.. Mármint így napról-napra egyre furábban éreztem magam, aztán volt egy olyan nap, amikor nagyon rosszul éreztem magam, pont esti sulin voltam és minden óra után jártam a mosdóra megmosni az arcomat.. Minden óra után kimentem a buszmegállóba, hogy láthassam Őt, hogy vele lehessek, hátha megnyugszom, de nem láttam Őt... Aztán este vége lett a sulinak, egy csajjal sétáltam hazafele, megkérdezte, hogy nem kísérem-e ki Ő a buszmegállóba. Mondom oké. A kapcsolatáról beszélt, hogy így rossz, úgy rossz meg ezek, Én meg csak hallgattam. Aztán volt egy olyan pillanat, mikor elképzeltem, hogy megcsókolom... Ezután nem tudom... Ezután furán éreztem magam. Mentem a vonathoz és szinte minden nőt megnéztem, amit azelőtt nem csináltam, csak az akkori párom volt a fejemben és előttem szinte mindig. Mentem a vonathoz és hallgattam a zenét, de már a zene sem váltott ki belőlem olyan érzést, mint régen. Aztán olyan furcsán éreztem magam itthon is. Este beszéltünk, de furcsa voltam nagyon, nagyon különös érzés volt... Aztán másnap nem mentem suliba, mondván, hogy csak egy kis alvásra van szükségem és minden ok lesz, ha felkelek, de nem lett. Délután lejött, csináltam neki kaját, szív alakúra vágtam a kenyeret, de nem volt olyan érzés csinálni neki a kaját, mint előtte. Aztán jött, összebújtunk és anno nekem az jelentette a kikapcsolódást, a nyugalmat, de nem volt olyan érzés. Aztán kérdezte, hogy mi baj van? Elmondtam ezt neki és akkor, abban a pillanatban azt hittem, hogy az a nő tetszik, akivel előző nap sétáltam hazafele. Elmondtam ezt neki és mikor kimondtam neki férfi létemre elkezdtem nagyon sírni. Érzékeny ember vagyok bevallom, egész életemben a problémáimmal küszködtem...

Aztán megértette, már akkor nem tudtam, hogy szeretem-e Őt meg ezek.. Aztán ez így ment még napokig, hetekig, hónapokig, nagyon rossz volt. Depressziós lettem elég durván, kórházban is voltam emiatt, de még a mai napig nem tudom, hogy mi a bajom, hogy mi lett velem...

Mindegy, folytatom. Már a szex sem volt olyan jó vele, mint régen... valahogy nem tudtam elengedni magam meg Én nem tudom... Már semmi sem volt olyan jó vele, mint régen.

Aztán karácsonykor együtt voltunk, megkértem a kezét, de nem tudtam, hogy akarom-e, de azt akartam, hogy boldog legyen és megkértem a kezét. Ő nagyon szeretett engem.

Vagyis.. szerintem későn jött rá arra, hogy Ő tényleg szeret engem.

Na mindegy, karácsony után még szenvedtem, szinte mindig veszekedtünk, mindig a problémáimról volt szó, hogy ez van, az van meg amaz van. Mindig az érzéseimről beszéltem, hogy ezt nem érzem, azt nem érzem. Rossz volt, hogy egyik napról a másikra elmúlt az a hiányérzet...

Aztán teltek megint a hetek, hónapok és nem tudom... Egyre rosszabb lett a helyzet és egy veszekedésünk során úgy összevesztünk, hogy másnap szakított is velem, mondván, hogy Ő ezt nem bírja. Megértettem teljesen. De Én azóta nem tudok élni. Napi szinten látom. Nem egyszer összejártunk a nyáron szexelni, együtt lenni, együtt aludni, azok úgy ahogy jók voltak, de a szex nem volt az igazi, nem értem. Aztán minden egyes nap nagyon rosszul telik még a mai napig is. Nem értem ezt az egészet...

ha már nem szeretem, akkor miért szenvedek? Miért nem tudok túllépni? Én nem mondom azt, hogy nem érdekelnek a nők, de nem tudom... Mégsem akarok nőzni, mégsem akarok kapcsolatot meg ezek, nem értem. Már azon is agyalok, hogy meleg vagyok-e. Sajnos olyan vagyok, hogyha valamin elkezdek agyalni, akkor azt Én nagyon túltudom reagálni.

Engem nem érdekelnek a fiúk! Megnézem a suliba a nőket meg ezek, de most új osztályba kerültem és ott egy fiút nézek, mármint nem úgy, hanem nem tudom. Nem tetszik meg semmi, csak nézem néha. Na és ez is annyira kiakaszt. Jó lenne, ha ismét a régi lennék. Jó lenne, ha új életet tudnék kezdeni és minden gondomat, bajomat eltudnám feledni. Ez a meleges téma honnan ered szerintetek? Mert Én semmi olyat nem csináltam, amiből ez eredhet...

Na mindegy. Egyébként a nyáron nem egyszer elküldtem szegényt... Ezért Ő azt hitte, hogy kihasználom. Mármint együtt voltunk, lefeküdtünk, aztán másnap elküldtem, hogy ne beszéljünk meg ezek, de magam sem tudom, hogy miért...

Aztán most, 3 napja elmondta a vonaton, hogy Ő benne már nincsenek meg azok az érzések, amik voltak. Ez teljesen megrázott, nagyon fájt. Láttam rajta, hogy már nem vagyok olyan fontos neki, mint voltam meg ezek. Aztán Én a mai reggel elmondtam neki, hogy nem akarom tovább nehezíteni az életét, Ő jobbra, Én balra. Sajnáltam szegényt, de nem tudok már mit csinálni. Teljesen kivagyok. Gyógyszereket is szedek és pszichiáterhez is jártam...

Mit tudnék csinálni, hogy ne szenvedjek ennyire?

Ez a meleges téma nagyon bennem van, de nem tudom, hogy miért. Úgy érzem, hogy teljesen hülyeség ez az egész, de mégis bennem van. Nem érzem magam melegnek. Egyáltalán nem. Mindig is a nők érdekeltek, de sok fájdalmat kaptam tőlük és most egy darabig biztos, hogy nem akarok nőt.

Kaphatnék választ erre a hosszú szövegre? Sajnálom, hogy ennyire sokat írtam, de volt miről írni.

Köszönöm előre is a válaszokat.