Összeköltöztünk, de így is alig látom. Mit tennétek?

Nemrégiben összeköltöztünk a barátommal, viszont annyit dolgozik, hogy így is alig látom. Konkrétan most is munkában van, tegnap is valamikor este 10 körül ért haza, és nem mondhatnám, hogy olyan későn menne el. Nem azzal van a bajom, hogy dolgozik, nyilván jó dolog, meg én is le tudom kötni magam, főleg hétköznap, egyetemre járok, tanulok, satöbbi... De attól még nem azért költöztem vele össze, hogy jóéjtpuszit adjak neki, és utána reggel elbúcsúzzak tőle, mielőtt elmegy, és ez legyen az összes interakció kettőnk között. Így még nagy ritkán, mikor van ereje, és kezdeményezne, nekem nem megy a szex, pedig megőrülök a hiánytól szinte, mert az, hogy napi 2 órát vagyunk együtt éber állapotban, nem hoz túlzottan hangulatba.

Ti ilyenkor mit csinálnátok? Akik ilyen helyzetben vannak, hogy oldják meg? Nyilván ő is szívesebben lenne itthon, és nyilvánvalóan nem jókedvéből megy dolgozni, de attól még nekem is rossz érzés, hogy sosincs itthon. Főleg, hogy úgy érzem, ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel nem támogatom őt, pedig ez lenne a dolgom.

Mit lehet tenni? Összeszorítom a fogam és tűröm, persze, de ez így nincs rendben, hogy még hétvégén sem lehetünk együtt. Hogyan tudnám támogatni, és kicsit kevésbé önző módon tekinteni erre?

Előre is köszönöm a tanácsokat és a segítséget.