A barátom, vagy a családi gond válthatta ki belőlem a "depressziót"?

Köszönöm!!

1. válaszoló, és nálatok hogy alakultak a dolgok? Jó irányba sikerült terelni a dolgokat?

2. válaszoló: a párkapcsolatomban nem tudom megmondani...amint össze jöttem a barátommal, már aznap olyan érzésem volt, mintha egy burok lenne körülöttem, és nem lehetnék az, aki...nem éreztem szikrát. De valami azt súgta, hogy muszáj vele lennem, mert ha nem jövök össze vele ott vége az életemnek(akkor tényleg nagy volt a mélypont).

Viszont ahogy megismertem, láttam, hogy sokmindenben egyezik az értékrendünk, mégse illik hozzám. Mindenki(a szüleim, a TANÁRAIM, a barátaim szerint is "jobbat" érdemelnék). De valami azt súgja, hogy vele kell maradjak.

Köszönöm Neked!

Nos, egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy önmagam tudok-e lenni mellette...ha előtte találkozom a barátokkal, vagy valahova kimozdulunk, akkor igen.

Viszont ha átkell mennem hozzájuk(mondjuk úgy, hogy előtte nem megyünk el egyet sétálni, tehát egyből tudatosan hozzá megyek, akkor kevésbé...).

Sose beszélek neki a családi dolgaimról, csak felszínesen. Régen elmondtam mindent, de sose érdeklődik, vagy kérdez rá, magamtól meg nem szeretek mesélni. Próbál segíteni, de valahogy nem érzem olyan őszintének mint a barátnőimet.

Általában mielőtt találkozunk mindig imádkozok hogy közbe jöjjön valami, de ha meg elmegyek olyan jól érzem magam, hogy nem akarok haza menni...ezért annyira ellentmondásos nekem az egész.

Három éve vagyunk együtt körülbelül, és olyan 2 és fél éve tart így...régen is kezdtem ezt érezni(hogy nem akarok vele találkozni),de mindig elnyomtam , hogy ilyet én nem érezhetek..

Igen, igazad lehet! Csak ez kissé olyan nekem, mint egy ördögi kör. Nem tudom, hogy lépjek ki. Mindig várom a külső segítséget, hogy történik valami, ami segít, hogy elhatározzam magamat, vagy jó döntést tudjak hozni, és tenni is szoktam érte(eljárogatok sokat a barátokkal, próbálok barátkozni, megragadom a különböző programokat), mégse történik semmi. Sportolok, hogy boldogabb legyek, elkezdtem vitamindúsabban táplálkozni, napi egy órát sétálok, hogy ezek is segítsenek jobb kedvet hozni, de semmiben sem lelem a megoldást. Tudom, hogy a kapcsolatom kimenetét, hogy mi lesz a vége, vele maradok, vagy sem, nekem kell eldöntenem, de így, hogy azt érzem miatta élek, így nehéz..

Feltettem, és egyből azt éreztem, hogy igen, mert támaszt nyújt.

Ezt nem belemagyarázni szeretném, ez volt az első gondolatom, hogy azért, mert ő a támaszom. Sajnos ezt viszont nem tartom jó válasznak, részemről sem.:)