Ti mit tennétek a helyemben?

Egyik napról a másikra véget ért a párkapcsolatom, mert nem becsültem a srácot és ő belefáradt. Teljes mértékben megértem, és nagyon bánom de sajnos már nincs vissza. Barátok maradunk, mert mint embert szeretjük egymást, de a szerelem már rég elmúlt. Mondta hogy tudja milyen zűrös a családi hátterem, így a továbbiakban is számíthatok rá, és nem gond ha néhány hétig még nem tudok elköltözni tőle...

Elkezdtem lakást keresni és összeszedni rá a pénzt, de idő közben kaptam egy lehetőséget hogy kimehessek külföldre dolgozni, mint betegápoló. Alapvetően nagyon össze voltam zavarodva, de ez végképp betetőzött mert nem tudom mit tegyek. Veszíteni valóm nincs, de felék az ismeretlentől, és főleg hogy érzelmileg nem bírnám a kinti munkát, mert nem tudni hova kerülnék és kit kéne ápolnom, mennyire beteg, miket kéne csinálni. Másrészt viszont lehet, hogy jót tenne ha mindent magam mögött hagynék és tiszta lappal tudnék kezdeni. Persze az anyagi oldala is jóval kedvezőbb, mert kb 5x annyit keresnék kint. Viszont ha kimegyek, a sulit megint el kellene halasztanom, ami már amúgy is 1 éve húzódik, pedig nagyon szeretnék végre szakmát tenni, mert az érettségivel nem megyek sokra... Meg amúgy is szeretném megtalálni a helyem.

Ti mit tennétek a helyemben? Vagy mi alapján döntenétek?

Egyébként 20N vagyok, és budapesti