Mit csináljak? Nem végem, engedtem, hogy itt aludjon.

Abba nem gondoltál bele, hogy így meg őt fogod megbántani? Lehet, hogy ő is pont olyan valaki, aki fél a kötődéstől, és miután annak ellenére, hogy szereted, mégis dobod, majd csinál egy ugyanilyen általánosítást, amilyet te az a alapján a pár példa alapján, amit a környezetedben láttál, és ő sem fog többet közel engedni magához senkit.

Az emberek nem tökéletesek, néha nagyot hibáznak, de ettől még létezik boldog párkapcsolat. Ha te eldöntötted, hogy ez akkorsincs így, csak azért mert nem láttál még rá rendes példát, akkor úgysem én fogom megváltoztatni a véleményed, de én ha tudom, hogy 99%-a az embereknek a földön ilyen, akkor addig keresem azt az 1%-ot, ameddig meg nem találom.

Egyébként meg csalódtam már én is, dobtak ki, mikor szerelmes voltam, és azt hittem, hogy viszont is így van, aztán egyik délután hirtelen a szembe mondta minden előzmény nélkül, hogy ,,nem szeretlek." Kiborultam, de túléltem, és a szép emlékeket ennek ellenére sem cserélném el. Főleg, hogy bár azután még volt pár félresikerült választásom, ahol egyiknél sem az én érzéseimmel volt a gond, de megismertem végre a férjemet.

Egyik korábbi sráccal kapcsolatos emlékeimet sem cserélném le, akkor sem, ha a végén agyon rossz volt, mert megérte a jó pillanatok miatt. Lehet a boldogtalansághoz ragaszkodni, meg távoltartani magadtól az embereket, vagy helyette közel engedni, és bevállalni, hogy fájni fog.

Elhiszem, hogy akkor gyerekkorodban nagyon fájt neked, és megfogadtad, hogy te nem kerülsz ilyen helyzetbe. Amikor az első szerelmem kidobott, én is megfogadtam, hogy többet nem hozom ilyen helyzetbe magam, de aztán rájöttem, hogy azzal magammal szúrok ki.