Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak? Nem végem, engedtem, hogy itt aludjon.
Szóval még sosem voltam szerelmes, sosem engedtem magamhoz közel senkit...
Mindig én voltam az, aki összetörte mások szívét, lekoptatta őket. Szó szerint menekültem az érzelmek elől. Addig volt jó minden, amíg csak szórakoztunk, kötöttségek nélkül.
Aztán jött ez a fiú... Nem értem, mi fogott meg Benne, hiszen voltak már nála helyesebb/okosabb/gazdagabb/viccesebb srácok és mégis úgy érzem, hogy ők semmik nem voltak Hozzá képest.
Sokat vagyok külföldön és általában mindig az van, hogy alig várom, hogy mehessek és nehezen jövök vissza. De most nem ez volt, szinte nem akartam menni és számoltam az órákat, hogy mikor érek már haza. Bulikban sem engedtem el magam, a vásárolgatások között is minden boltban arra gondoltam, hogy az a póló milyen jól állna Neki, olyan nadrágja van, mint azon a próbababán, stb.
Vettem egy Londonban egy olyan kölnit, mint az övé, csak hogy érezzem néha az illatát.
Aztán most hazajöttem és tegnap elhívtam, mert egyedül voltam. És nem akartam, hogy hazamenjen... Csak azt akartam, hogy aludjon velem. Ráadásul még reggelit is csináltam Neki. Én, aki amúgy saját magának nem csinál, inkább elmegyek péksütiért.
Mit csináljak, hogy ennek így vége legyen?
Nem akarok kötődni Hozzá.
Abba nem gondoltál bele, hogy így meg őt fogod megbántani? Lehet, hogy ő is pont olyan valaki, aki fél a kötődéstől, és miután annak ellenére, hogy szereted, mégis dobod, majd csinál egy ugyanilyen általánosítást, amilyet te az a alapján a pár példa alapján, amit a környezetedben láttál, és ő sem fog többet közel engedni magához senkit.
Az emberek nem tökéletesek, néha nagyot hibáznak, de ettől még létezik boldog párkapcsolat. Ha te eldöntötted, hogy ez akkorsincs így, csak azért mert nem láttál még rá rendes példát, akkor úgysem én fogom megváltoztatni a véleményed, de én ha tudom, hogy 99%-a az embereknek a földön ilyen, akkor addig keresem azt az 1%-ot, ameddig meg nem találom.
Egyébként meg csalódtam már én is, dobtak ki, mikor szerelmes voltam, és azt hittem, hogy viszont is így van, aztán egyik délután hirtelen a szembe mondta minden előzmény nélkül, hogy ,,nem szeretlek." Kiborultam, de túléltem, és a szép emlékeket ennek ellenére sem cserélném el. Főleg, hogy bár azután még volt pár félresikerült választásom, ahol egyiknél sem az én érzéseimmel volt a gond, de megismertem végre a férjemet.
Egyik korábbi sráccal kapcsolatos emlékeimet sem cserélném le, akkor sem, ha a végén agyon rossz volt, mert megérte a jó pillanatok miatt. Lehet a boldogtalansághoz ragaszkodni, meg távoltartani magadtól az embereket, vagy helyette közel engedni, és bevállalni, hogy fájni fog.
Elhiszem, hogy akkor gyerekkorodban nagyon fájt neked, és megfogadtad, hogy te nem kerülsz ilyen helyzetbe. Amikor az első szerelmem kidobott, én is megfogadtam, hogy többet nem hozom ilyen helyzetbe magam, de aztán rájöttem, hogy azzal magammal szúrok ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!