Nem kapom meg a barátomtól érzelmileg azt, amit szeretnék. Megbeszélni már megbeszéltük. Hogyan tovább?

20 évesen még nem tartok attól, hogy késő lenne változtatni ilyenben, de valóban nem akarom feleslegesen rabolni egyikünk idejét sem. de nem tudom eldönteni, hogy nekem lennének túl szentimentális igényeim, amiket egy normál ember sem tudna teljesíteni, vagy az ő (alapvetően eléggé romantika mentes, racionális) természete áll ennek ellen? Példának okáért, nekem rosszul esik, ha beszélünk facebook-on, és attól függetlenül, hogy én éppen valami számomra fontosról mesélek neki, ő a közepébe vágva közli, hogy álmos, megy aludni (nincs neki másnap munka, vagy iskola, illetve este fél 11 nem egy embertelenül késői időpont). Ezt pl. nem lehet neki elmagyarázni, hogy én nem az alvástól akarom nyilván megfosztani, de azért jól esett volna, ha legalább végighallgat. Pláne, hogy miután ennyit mondott, hogy megy aludni, semmi szia, jóéjt, majd holnap megbeszéljük, csak a közlés maga. Ráadásul nem vagyunk azért egymás nyakára nőve, hogy már sok legyen belőlem, virtuálisan pl. alig kommunikálunk.

Rendben van, csak mi éppen (ideiglenesen) két külön országban vagyunk, nem áll fent a veszély, hogy egymás nyakára növünk : D és amíg ilyen távol vagyunk, amikor azt sem tudom, mikor fogunk tudni beszélgetni legközelebb, kicsit rosszabbul érint a dolog, mintha tudom, hogy ó hát mindegy, holnap délután úgyis látom