Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért változnak meg az egyszerű kedves lányok ha kihúzzák őket a szegénységből? Miért fordulnak az ellen aki segített nekik?
5 évig voltam együtt a barátnőmmel. Ő egy kis szabolcsi faluból jött, én fővárosi vagyok.
Randizgattunk, sokat jártam hozzá, később hozzám költözött mert itt jobbak a lehetőségek (1 év után). Nekem lakásom volt, autóm, stb. A családi cégünknél dolgozom, célirányosan tanítattak a szüleim hogy átvehessem majd a céget (munka mellett jártam egyetemre, 2 idegen nyelven beszélek folyékonyan). Magyarul értek ahhoz amivel foglalkozom. Barátnőm otthon egy piaci standon dolgozott.
Mivel jót akartam neki, ezért kitaláltam 3 év után hogy ideje lenne segíteni neki, hogy feljebb tudjon jutni az életben. Nagyon boldogok voltunk, semmi féltékenykedés vagy hasonló nem volt. Csak nem akarta hogy én pénzeljem, meg én se szerettem a szituációt. Szüleim egyetértésével (ők is nagyon szerették) beirattam a saját pénzemen egy több százezres tanfolyamra, hogy nálunk tudjon dolgozni, plusz az egyik legjobb angol kezdő majd két haladó nyelvtanfolyamra (nem beszélt két szót sem).
El is helyezkedett nálunk, megtanult mindent. Mivel esküvőről volt szó (volt eljegyzés is) már családtagként kezelte mindenki. Arról volt szó hogy együtt visszük tovább a céget mint család, jönnek a gyerekek, stb.
Aztán beütött az 5. évben a baj! Számomra villámcsapásként kiderült hogy szerelmes valakibe (barátaim leplezték le, sajnos sokáig nem merték nekem elmondani) amikor szembesítettem akkor pedig fogta magát és lelépett (még megbeszélni se akarta hogy mi a baja). Később több ügyfelünket is elcsábította az új közös cégükbe mindenféle pletykákra hivatkozva amiket már régóta terjesztett.
Súlyos pénzeket húzott ki a zsebünkből, plusz időközben eladtam a lakásomat hogy vele együtt egy nagyobba költözzünk ahol van két gyerekszoba.
Ezzel beszélt rá, hogy vegyek fel egy nagyobb hitelt, anyagilag nem is volt nagy gond akkor belőle (plusz felesben fizettük). Így hogy sok pénzt elvitt a cégünktől és magamra maradtam a 4 szobás lakásban, épphogy tudom fizetni. Az autómat most kell visszaadnom, nem tudom fizetni (pedig keményen megdolgoztam érte, hogy ilyen modellel járhassak és a munkám miatt is szükség volt rá az ügyfelek előtt - nem járhatok Suzukival ha a legszegényebb kliensünk is Audi A4-el jár). A lakástól akarok megszabadulni valahogy, de pang a piac és senki nem érdeklődik, addig is valahogy havi plusz pénzhez kell jutnom. Ha eladtam akkor egyenesben leszek (bár milliókat bukok rajta).
Utólag visszagondolva már a 2. év végén kezdett megváltozni. Csak a szerelem miatt nem vettem észre. Egyre jobban elborította az agyát a pénz, amire régen azt mondta hogy drága és felesleges, az később már alap elvárás lett. A lakásra is nem véletlenül beszélt rá.
Igazából mindent megadtam neki, nem értem miért csinálta ezt az egészet. Anyu utólag azt mondja, hogy aki más társadalmi rétegből jön, attól lehetett erre számítani. "Kutyából nem lesz szalonna". A piacozós álomkarrierből kiindulva már én sem csodálkozom hogy ide jutottunk. Én voltam a hülye aki annyira szerelmes volt hogy felhúzta mindenáron az arra nem felkészült, nem méltó nőt.
Olvastam hasonló sztorit többet is itt, tényleg törvényszerű az ilyesmi? Miért csinálják ezt? A mi "köreinkben" soha, de soha nem volt téma a pénz, vagy a becsület lecserélése pénzre. Soha nem voltak előítéleteim, de már kezdem úgy gondolni hogy "hasonló a hasonlóval".
Magamra vethetek az egész miatt, szüleim meg is mondták hogy másszak ki magam abból amibe belekeveredtem és őket is bajba sodortam miatta.
válasza:Nézd, akinek kevésbé jó lapokat oszt az élet, annak nehezebb minden helyzetben jellemesen viselkednie, ha ambiciózus, akkor sokszor Janus-arcot kell öltenie az érvényesüléshez. Marie-Henri Beyle (ismertebb álnevén Stendhal) Vörös és fekete c. regénye jól elemzi ezt a témát.
Mondjuk viszonylag jól fizetett multis mérnökként, jó családi háttérrel nekem is könnyű szilárd értékrend szerint élnem (egy jogásznak vagy egy közgazdásznak jellemzően sokkal többször akad munkája során etikai dilemmája), de pl. nálunk is a pozícióharcokat már nem nyílt sisakkal szokták vívni.
Igazából a csajt is meg tudom érteni, saját szocializációján alapuló érzései azt diktálták neki, hogy a ti köreitekben nem bízhat, most kedvelitek, de bármikor megunhatjátok és eldobhatjátok (akkor magánélete és munkaegzisztenciája egyaránt felborul), önállósodnia kell, és simán lehet hogy szerelmi érzései pedig olyan impulzusúak voltak, hogy azokat nem tudta elnyomni.
Sokszor tehetősebb ember észre sem veszi, hogy alacsonyabb társadalmi rétegbe tartozó érzékenységét milyen apró dolgokkal is meg lehet sérteni, simán lehet hogy a csaj menet közben is sok apró dolgot a szívére vett. /Pl. nekem is volt alacsonyabb rétegből származó csajom, és ő már azt nehezményezte nekem, hogy anyám egy kicsit az öltözködését (jó irányba) alakítani akarta (rendszeresen ajándékozott neki ruhákat), de nyíltan ezt már anyámnak nem mondta meg, és anyámnak mikor mondtam, hogy a csaj érzékenységét ez sérti, csak azt válaszolta, hogy őt az nem érdekli, akkor is alakítani fogja mert ráfér (szerintem is ráfért)/
Ettől függetlenül persze téged átvert, de az élet ilyen. Ha volt pár jó évetek, akkor ne gondolj rá túl kemény szívvel.
37F
válasza: válasza:Azert szivesen meghallgatnam ezt a sztorit a csaj szemszogebol is. Biztos vagyok benne hogy o teljesen maskepp latna a dolgokat.
Amugy meg mindenki valtozik. Te is valtoztal.
Azon meg nem kell kiakadni hogy a szerelem nem tart orokke. Ha jol ertem azetr o is letett valamit az asztalra, elvegezte a tanfolyamokat, megtanulta amit kell.
Hogy csinalt egy ceget ahol alkalmazza a tanultakat? hat istenem. Ment volna vissza piacozni?
válasza:Egyébként meg egyetértek azzal a hozzászólóval is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy 5 év kapcsolat után sem voltatok még házasok, ezt pedig egy komolyabb csajnak megalázó, fentieken túl, érezhette azt is, hogy tisztességtelenül, legversenyképesebb 5 évét elraboltad.
#11
37F
válasza: válasza:Sajnálom a helyzeted kérdező!
És egyetértek azzal teljesen, hogy hasonló a hasonlóval. Én leszbikus nő vagyok. Előzőleg volt egy barátnőm, aki kisvárosi lány volt és akármikor kapott tőlem valamit ajándékba, előjöttek a komplexusai, hogy nekik is van, ők is megvehetik, stb. Ez engem eléggé zavart. Szerencsére vége lett a kapcsolatnak, egyszerűen nem működött, pont ezek a különbségek miatt. Elejében volt ez a komplexusos dolog, utána meg már azt éreztem, hogy ő magától értetődőnek vesz bizonyos dolgokat, hogy megvehetek ezt is, azt is. Ez nagyon nem tetszett és általánosan véve fent hordta az orrát, ez is zavart. A mostani barátnőm egy nagyon értelmes, szolid és csinos nő, irigyelnek is miatta. :) Ő egy átlagos családból származik, de tanul, szépen építi a jövőjét és ez tetszik. Róla mindenki azt gondolja elsőre, hogy szép nő, biztos csak a pénzre megy és társai, de ez egyáltalán nem igaz. Egy buliban ismerkedtünk meg a fővárosban, azt sem tudta, hogy ki a fene vagyok, én mentem oda hozzá, úgyhogy... Ezekre figyelj oda kérdező eztán. Keress hozzád hasonló párt mindenképp, nem feltétlen anyagiakban, de a céltudatosságban, határozottságban, stb. Sok sikert és fel a fejjel! :)
Köszönöm az eddigi válaszokat, tanácsokat, meglátásokat. Sokat segítettek.
Azoknak akik megkérdőjelezik a helyzetünk komolyságát:
- Feljött a fővárosba hozzám, koszt-kvártély-ruha, stb. megkapta
- Dolgozni nem akart elmenni, "nem talált" munkát, ha el is ment véletlenül mindig kirúgták 1-2 hónap alatt. Akkoriban sajnáltam is hogy milyen szemetek vele minden munkahelyen (állítólag a szépsége miatt csinálták ki mindig, meg a főnöke is bepróbálkozott nála. Akkor én mondta hogy jöjjön el onnan)
- Ezért találtam ki neki 3 év után hogy végezzen el pár tanfolyamot, nem azért mert addigra "szántam meg". Soha nem nélkülözött, megkapott mindent, megértettem hogy nehéz munkát találni. Az első évben még otthon piacozott! 2 évig nem volt állandó munkahelye, ebből az időből 7 hónapot dolgozott le össze-vissza
- Nem raboltam el az idejét, nem véletlenül adtam el a 18M-s lakásomat hogy felvegyek majdnem mégegyszer annyi hitelt a közös családi otthonra! És eljegyzés is volt! Ez nem számít komoly szándéknak csak a dínomdánom lagzi?
- Mivel nem is lehet vele megbeszélni a dolgot, ezért nem hinném hogy az ő szemszögéből máshogy jönne le a dolog. Ismerősei szerint is teljesen megváltozott, az utóbbi időben az anyagiak miatt lenézi őket
Kb ennyi kiegészítésnek, de ezeket annyira nem is akartam leírni. Nem akarom interneten szidni össze-vissza, nem ez a célom. Nem vagyok frusztrált, csak csalódott.
válasza:Kedves #7-es! Mennyivel lenne szerinted jobb helyzetben a kérdező, ha most gyerektartást is fizetnie kellene, meg a láthatásért pereskednie?
#11-es szívemből szólt. Munkámból kifolyólag egy ideig egy elmaradottabb szegletében éltem az országnak. Megdöbbentő volt, hogy az ott élő emberek mennyire ellenségnek tekintik a jobban eleresztett réteget, sőt magát a pénzt is. Elszigetelt kis közösség ez, és számukra nem bűnt, hanem egyenesen rátermettséget jelent egy-egy tehetősebb személy lenyúlása. "Van ott pénz!" - mondják, és meg sem fordul a fejükben, hogy azért van ott pénz, mert az illető keményen megdolgozik érte.
Gondolom, kérdező, nem vigasztal, amit most mondandó vagyok, de azért elárulom: az a nő sohasem lesz boldog. Saját világából már kiszakadt, soha nem is akar oda többé visszakerülni, a "felsőbb rétegbe" viszont ezzel a mentalitással sohasem fog tudni beilleszkedni. Számkivetett lesz mindkét oldalról.
válasza: válasza:hogy velem ilyenek sose történnek meg!
LOL
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!