Bajok vannak a párom és köztem. Van egy közös kislányunk. Emiatt ő kis szabadságra vágyott. Engedtem neki eljárt egy barátjával szórakozni. Ebből állítólag szerelem lett. Lebuktak. Nem őrjöngtem hanem megpróbálom visszaszerezni. Tanács?

Én biztosan nem erőltetném. A férjem férfiként is mindig azt mondja amit én: Vagy vagyok valakivel (normálisan) vagy nem. Nincs köztes. Ahol ilyen előfordul, ott vége a kapcsolatnak. A többi csak önbecsapás.

Egy gyereket egyébként két ember vállal. Nincs olyan hogy megunom és most szabadság kell, csináljon mindent a férjem mert most faszizni meg bulizni járok. Ugyanez fordítva is érvényes.

A te döntésed, de én ilyen férfiért nem küzdenék egy percig sem.

Ebben a tortenetben a kulcsmondat az hogy kimondta, hogy mar nem szeret.Minden mas mellekes.

Az, h meg csokolgat es hasonlok az sok embernel szakitasi tunet, nem jelenti azt h kapcsolatot is szeretne veled.Szerintem inkabb azt probald vele megbeszelni h h jelentsetek be a gyereknek es mi lesz a tovabbiakban.

Emberekert nem erdemes kuzdeni, mert ha szeret akkor ugyis marad, ha meg nem akkor neked is jobb igy:-)

Áh, emlékszem arra a szép vasárnapi napra, egész nap nosztalgiáztunk a kapcsolat kezdetéről, közös életről beszéltünk, teljesen beleéltem magam, hétfőn dobtak :D

Ennyit erről.

Csodálom, hogy ilyen türelmes vagy és naív, én vissza se fogadnám, nem hogy még én küzdjek érte...