Szerintetek nagy szemétség lenne szólni ezért a barátomnak?

Lassan egy éve vagyunk együtt. Nagyon szeretem, ő is engem, ki is mutatja, mikor együtt vagyunk. Nekem mániám, hogy adjak, nem csak ölelgetéssel, csókkal, stb, hanem apróságokat, vagy segítsek neki valamiben, vagy meglepjem őt valahogy... Sokszor volt, hogy hajnalban keltem, sütöttem neki sütit és mivel suliba menet ha előbb indulok, találkozunk, oda tudtam neki adni.:) Segítek neki a tanulásban, meg hasonlók. Sokszor-nem mindig- ha "olyanom van", veszek neki csokit, vagy valami apróságot, mielőtt találkoznánk, vagy ha van otthon valami ilyesmim, amit nem lételemem hogy befaljak, neki adom, vagy titokban keresek valami különleges programot,mikor tudom, hogy ráér, hogy ne csak otthon üljünk, legyen valami élmény is közösen.:) Ingyen, vagy olcsón, igaz, akkor felesben fizetünk, vagy ő hív meg, de általában erősködöm, hogy én is adjak bele. Ezzel azt akarom mondani, hogy semmiképp sem szeretnék anyagiasnak tűnni... Ahogy azt sem szeretném, ha mindenét rám költené. Nem azért járunk.

A baj az, hogy én csak ünnepekkor kapok valami apróságot, ő nem igazán talál ki meglepi programokat, nem nagyon hoz nekem semmit meg ilyenek... Tudom, hogy ez mind pénz, de nem olyan, aki nem engedhetne meg magának hetente egyszer -sokat mondok- 200-300 forintot, vagy hasonlók. És lényegében nem tudom, milyen lenne, ha abbahagynám ezt. Hogy egyáltalán hiányozna-e neki, vagy nem oszt, nem szoroz, mit csinálok. De örömmel és szeretetből teszem. Csak boldoggá akarom tenni és ami épp adódik erre alkalmas "eszköznek",azt használom. :D Viszont néha olyan jól esne,ha kicsit átvenné az irányítást néha és nem mindig nekem kellene előrukkolni valami programmal, vagy határozottnak lenni, vagy kezdeményezni ilyeneket. ÉS ha bármivel meglepne,kapnék tőle spontán apróságot, mindenféle alkalom nélkül néha- néha...

Nem azt akarom, hogy azt csinálja, mint a barátnőiméknél, hogy kapnak mindig "csak úgy" parfümöt, virágot, csokit, ékszert, ruhát, akármit, meg elmennek hétvégére valahova, mert ez rengeteg, ezt zsebpénzből lehetelen állni, ide olyan szülők is kellenek... De azért az apróbb figyelmességek és olyan dolgok, amit ő talá ki, vagy tesz, csak úgy, csak mert gondolt rám és miért ne. Nálam legalábbis így szokott működni.

Ti mit gondoltok, sokat várnék el, vagy egyáltalán jogos lenne szólni, vagy ha nem szólok, hogy adjam tudtára? Hiába csinálom ezt, az nem megoldás arra, hogy eszébe jusson hasonlóan viszonozni néha. Mert eleinte azt hittem, idő kell neki és majd fordítva is lesz ilyen.