Miért van az, hogy a pasik olyan előitéletesek azokkal a nőkkel szemben, akik elváltak és gyermekük is van?

Szerintem nem minegyik pasi eloiteletes. Aki elvalt es mashol van hyereke vagy mar kifut a korbol es meg nincs rendes kapcsolata vagy epp veget ert egy elozo hosszu amelyikbol nem lett gyereke, azoknak nem.lesznek eloiteletei. Akik meg biznak abban hohy na majd ok nekik sikerul az igazit megtalalni es pluszban nincs gyerekuk es altalaban fiatalabbak is azok ezt elkepzelhetetlennek tarzjak. de vannak nagyon gyerekcentrikusak is akik pont hogy ertekelik azt, hogy a non latjak hogy jo anyuka sot a gyereket is megkedvelik es talan meg annak is orulnek hogy a no reszerol nincs az a nagy nyomas hogy sietni a gyerekvallalassal es neki meg van idejuk "erni" :-).

Szoval ne aggodj. van pasi aki majd rad talal (csalaeomban volt ra pelda)

Más gyerekét? Gratula!

Isten igazábol nem párkapcsolatot kerestek. Lehet egy odaadó csaj és tündéri gyerkőc és önhibájukon kivűl maradtak ketten pl.

Akár nem elvált.. Más okbol lett igy! (pl. balaset)

Nem előítélet ez, csak tényleg nem mindenki szeretné nevelni a más gyerekét. Nő létemre én sem biztos, hogy szeretném.

Talán olyan elvált férfiak között, akiknek szintén van saját gyerekük, többen vannak, akik elfogadják ezt a helyzetet.

Kedves Kérdező!

Igen, megtalálhatod. Ugyanakkor fogadd el, hogy gyerekkel nehezebb a dolog.

Egyrészt ott van az, amit többen is mondtak: más gyerekét nevelni, elfogadni, nem egyszerű feladat. Saját példámból mondom, hogy egy viszonylag idősebb gyereknél (5-6 évnél idősebb esetében) a gyerek nehezen fogadja el az új embert, mint anyu párját, és a legtöbb nőben is kialakul (az amúgy normális, és elvárható) gyerek az első felfogás. Ez önmagában kelt némi problémát.

A másik dolog, ami a megismerkedést illeti: egy anyával együtt lenni sokkalta nehezebb, mint egy egyedülálló, gyermektelen nővel. A gyerekre vigyázni kell, felügyelet kell mellé, ha beteg, ha nyűgös, ha baj van vele, a nőnek ott kell lennie. Jóval kevesebb idő és energia marad a kapcsolat romantikus részére, a kézenfogva andalgásra, vagy egész estés összebújásokra.

A harmadik, és talán legfontosabb az egészben: aki a saját gyerekét neveli fel, az (normális esetben) végig jár egy fejlődést a kapcsolaton belül. Megismerkedés, randik, szerelem, összecsiszolódás, összecuccolás, családtervezés, terhesség, majd apaság. Ha egy anyával jön valaki össze, ott az első 4 szintet kb át kell ugrani, és sokszor egyből, mint apa kellene helyt állni. Sok pasinak hirtelen, ijesztő és nehezen kezelhető helyzet. (Csak gondolj bele, ha teljes családként akartok élni, akkor egy csapásra kb mindent meg kell változtatni az eddigi életritmusából!) A másik eset pedig még nehezebb - amikor a gyereknek van apja, és senki nem akarja összemosni a két szerepet (pasi és apa). Akkor viszont ott van az, hogy egy olyan közös pont közted és az ex-párod között, ami állandó, megingathatatlan, és amiből egy harmadik belépő valamennyire mindig ki fog lógni. Ez esetben a családi meghitt kisközösségnek tagja lesz egy gyermek, aki két felnőtt férfit lát maga körül, akiért ugyanúgy felelősséget és törődést kell felvállalni, ugyanakkor viszont sosem lesz "saját" gyermek.