Járnál borderline/bipoláris emberrel?

Egyetlen esetben (volt már dolgom borderline emberrel, tudom, milyen):

Ha van betegségtudata és tesz is ellene (tehát elkötelezetten és tartósan terápiázik). Mondjuk 1-2 évnyi terápia után szerintem már van annyira elviselhető az állapot, hogy bele lehessen vágni egy kapcsolatba (de még utána is folytatni kell a terápiát természetesen, mert a kapcsolat közben is van mit tanulni).

A legtöbb biploáris nő igazából nem is az, csak elkényeztették fiatalkorában, és azt hiszi azt csinál amit akar, aztán erre kiállítanak egy diagnózist, hogy amúgy normális és nem az ő hibája, hogy hülye. (pedig de)

Könnyű kiszúrni, mert aki valóban biploáris, az random emberekkel bunkó és kedves, aki meg csak hisztis az előre tudja hogy akar valakivel viselkedni.

Mivel egyik probléma sem 0-1 rendszerben működik, azaz nem "van vagy nincis", hanem egy spektrumon belül változik a súlyossága, erre nem lehet így válaszolni. Az én párom pl. mutat borderline vonásokat, valójában nem az, legalábbis nem diagnosztizálták soha. Ettől még boldogok vagyunk és az életemet is rábíznám. Egy ember személyisége nem annyi, mint egy címke, amit valaki valamikor ráragasztott, ezer más tényezőtől függ, hogy kellemes társaság, vagy hogy épp kibírható-e vagy egyáltalán nem.

Szóval nem érdekel, minek címkézték az illetőt vagy minek nem, hosszú időt együtt töltve úgyis kiderül, tudok-e vele élni. Egy esélyt mindenesetre adnék bárkinek, akivel amúgy megértjük egymást, tetszik, tetszem neki stb.

Fiú vagy lány? Mert én nem vagyok olyan :)

Őszintén még nem gondoltam bele ilyesmibe. Szerintem egy próbát megérne a dolog. Persze függ a "beteg" állapotától is. Ha rendesen kezelnek, stb, akkor szerintem igen. Legfeljebb utána elválnak útjaink, de ha meg se próbálja az ember....

21F

Ja és az sem mindegy, hogy a partner dolgozik-e rajta, hogy rendbetegye magát, vagy csak belenyugodott, hogy ez van, és tesz magasról a fejlődési lehetőségeire...

(18-as voltam...)