Homoszexualitás? Elmondani vagy sem? Egyszerre vagy külön-külön? (tini fiúk)

#9

Már beszéltünk róla. Ő is egyszer az mellett van, hogy mielőbb és egyidejüleg mondjuk el, egyszer meg az mellett, hogy még várjunk és külön-külön mondjuk el. (Én lényegében az egyidőben való beismerés mellett vagyok.)

#1 és #3 (#4)

Köszönjük a bíztatást! Egyébként a Budapest Pride kapcsán egyetértek veled!

#2

A barátom akivel jelenleg együtt vagyunk, immáron 10 éve osztálytársam és mindig is a legjobb haverom volt. Nagyon sokat töltöttünk korábban is együtt.Ő is sokat volt Nálunk ill. Én is sokat voltam Náluk. Azóta mióta komolyabbra fordult a kapcsolatunk talán feltűnően kevesebbet tölt Nálunk ill. ez fordítva is igaz.

Pont a korábban is jelenlevő haverságunk miatt nagyon sok mindent megbeszéltünk. (Egy jóideig kivételt "élvezett" a szexualítás témája. Főleg a másik fél elutasításától való félelem miatt.)

#5

Négyen vagyunk testvérek. Van egy kishúgunk és egy kisöcsénk. A húgunk még csak 7 éves, az öcsénk 2 éves.

Igen mind a kettőnknek van párkapcsolatunk és pont emiatt vált/válhat mindkettőnknek fontossá a beismerés.

#6

Talán igazad lehet!

#7

Remélem Te is mielőbb tudod a szüleiddel tisztázni. Én (és egyébként az öcsém is) úgy érzem (érezzük), hogy jól fogadnák a dolgot. Sosem beszéltek ellenszenvesen a melegekről.

Kérdés kieg.:

Az esetemben több "futó kapcsolat" számszerint kettő volt. Egyik sem volt 1,5 hónapnál hosszabb.

#13

Köszönjük a bíztatást!

#14

Mi sem! De hamarosan kiderül. (Még azért NEM ma)

#15

Ezek szerint egyformán gondolkodunk. Ugyan is Én amióta tudom, hogy az öcsém is meleg azóta ahányszor fel merül a kérdés Én mindig az mellett voltam ill. vagyok, hogy egyszerre mondjuk el.

#16

Úgy lesz! (Most már biztos. És nagyon hamarosan!)

#17

Köszönöm/köszönjük a válaszodat!

#18

Most már biztos, hogy egyszerre fogjuk elmondani. (Ezt tegnap átbeszéltük az öcsémmel.)

A sors igazi és egyben közvetett tragikus segítséget nyújtott Nekünk ehhez, hogy most már NE LEGYEN meghátrálás és valljuk be az igazságot a szüleinknek,

Sajnos ugyanis a barátom édesanyjának az apai nagymamája tegnap kora délután elhunyt. (Még suliba voltunk amikor a hírt megkapta.) Mivel az anyai nagyszülei (se a papája, sem a mamája) nem élnek már és a dédnagypapája sem, így végképp ott kell, hogy legyen az édesanyja a temetésen és a hagyatékin. De mivel nem a szomszédba laknak, hanem az ország egy távolabbi részén így a gyerekeket (így a barátomat sem) nem vitték.A barátomék 6-an vannak testvérek. Van egy bátyja (ő él egyedül külön, de legalább "csak" pár utcányira), van egy nővére (ő még otthon él), van két húga és van egy öccse. Mivel ez a procedúra még héten lezajlik, de várhatóan 3 napot biztos igénybe vesz, így azt nem akarták a szülők, hogy az iskolából az összes gyereket kivegyék, így a nővérére és rá bízták (volna) a kicsiket. Végül úgy állapodtak meg, hogy a nővére és a bátyja fog a kicsikre vigyázni Ő meg eljön hozzánk. (A szüleik tudnak Rólunk és azt is tudják, hogy Én még nem mondtam el mindent a szüleimnek!) A szülei és az Én szüleim is beleegyeztek.

A SZÜLEIM MÉG "ÖRÜLTEK" IS, HOGY VÉGRE ELJÖN HOZZÁNK. Bár azt sajnálják, hogy ilyen tragikus okok miatt.