Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ennyi lenne az élet?
Sziasztok! A kérdés egyszerűnek tűnhet, de nem az. Megnyugtatok mindenkit, nem szakításról rakok fel kérdést. Sokkal általánosabb leszek annál.
A kérdés az életre, konkrétabban a párkapcsolatokra vonatkozik. Néha ha már minden függőségem csődöt mondott feljövök ide, és olvasom a kérdéseket. Tipikus kérdés: összejöhetek vele? megcsal? elég jó vagyok -e? hogyan csajozzak? Oké, most furának fog tünni amit mondok, de szerintem ez az egész egyhangú, és béna. Mármint ott a szex, oké, nagyon király meg minden, de gyorsan elmúlik. Mármint most nem arra gondolok, hogy gyorsan elmegyek, nyilván nem,hanem hogy gyorsan elillan az az öröm amit a szex szerez nekem. Akkor mi a párkapcsolat végső célja ha az örömök elillannak? Olyan céltalannak tűnik az egész. Értem én, hogy a két test eggyé válik, meg a sok izé, de ezután mi jön? Mi van ezentúl? A gyereknevelés? Ám legyen, lesz egy gyerekem. Közben nézem, ahogy leépülök, ahogy a feleségem leépül. Mindent, amit megszerettem, amiért megküzdöttem, azt látom leépülni. Még nagyon-nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy ezen gondolkozzam, de egyszerűen béna ez az egész élet. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy ennyi lenne az élet. Nektek elég ez? Vagy ti hogy álltok hozzá? Mert engem ez a szörnyű céltalanság komolyan kikészít. A sok szar kis problémával próbáljuk elfedni az élet céltalanságát, próbálunk kis apró emberi célokat kitűzni, hogy elfedjük a bennünk felmerülő bizonytalanságot. Nyilván egyszerűbb az apró dolgokkal kapcsolatosabb kérdéseket megválaszolni. Nekem ez kevés. Biztos valami elmebeteg függő állat vagyok, de ezt képtelen vagyok élvezni. Valami tanácsok, ötletek? (17F)
Elgondolkodtató a kérdésed, de tényleg!:)
Megmondom őszintén, hogy néha én is kilátástalannak érzem az életet, van hogy egy csalódás után, de van hogy csak egy rossz nap után, mikor belegondolok abba hogy egy mókuskerékhez tudnám viszonyítani a napjaimat és a körülöttem lévők napjait. A fejemben olyankor a 'Minek? Miért jó ez? Muszáj ezt?' kérdések pörögnek.
Viszont 8 hónapja megismertem a páromat, aki olyan színt vitt az életembe, amiről előtte komolyan csak álmodoztam. Gyönyörű pillanatokat töltöttünk együtt eddig és persze sok új dologgal lettünk gazdagabbak, szerintem ezért már megéri élni. Sosem voltam az az ambíciózus lány, mindig csak lézengtem és álmodoztam. A legfőbb 'célom' az életben az, hogy legyen egy szerető családom, hogy feleség és anyuka lehessek(mindezt a párommal együtt képzeljük el:) ). Anyukám egyedül nevelt szinte egész életemben, nem volt egy idilli családom(mármint olyan..olyan egész család). Várom azt, hogy a párommal együtt öregedjünk meg, 'épüljünk le',hogy üljünk a kandalló előtt és nosztalgiázzunk a fiatalkorunkon, az első közös fesztiválunkon, az első és a huszadik közös karácsonyunkon. Apróságoknak tűnő pillanatokon.:)
Sok szép dolog van az életben és mocskosul sok a szar is, ahogy előttem írta valaki, de szerintem találni kell valamit az életben, valami kapaszkodó pontot. Te máshogy szeretnéd élni az életedet, lehetne ez is. Vagy talán valami olyan szakma...
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!