Hogyan léphetnék túl ezen?

Egyszer volt egy lány, kinek neve Szandra, s egy fiú, akit Zoltánnak hívtak. Zoltán hosszas hezitálás után úgy döntött, hogy szeretné megismerni Szandit. Ismerkedtek, hosszú üzenetváltások történtek kettőjük között reggel, nappal, és egész éjszaka. Megértették egymást, bíztak egymásban. Ahogy az idő telt, egyre inkább erősödött bennük az érzés, a másik iránti hiányérzet. Nem kellett sok, a kölcsönös szimpátia következtében egymásba szerettek.

Boldog napokat, hónapokat éltek meg. Alig tudtak létezni a másik nélkül, a másik hiánya felemésztette őket.

Hónapok múltán, felbukkant Alex, Szandi egyik ex barátja.

Egyre hosszabb üzenetváltások történtek közöttük. Érdeklődtek egymás iránt. Történt egyszer, hogy puszta nosztalgiázásból beülnek egy kávézóba. Beszélgették, jót nevettek a múlton. Mindkettőjükben egyre erősebb lett a másik iránti hiányérzet.

A kávézás végén felmentek a lány lakására, közös képeket nézegetni. Beszélgettek, majd elcsattant egy váratlan csók.

A lány, nem gondolt ebben a pillanatban arra, hogy barátja van, aki az életét adná érte.

A csókot követte a simogatás, majd szeretkeztek. Először erotikusan, majd egyre vadabb tempóban. A lány élvezte. A srác is. Vége lett az aktusnak, akkor tudatosult a lányban, hogy mit is csinált. Egy puszta vágy... a szex egy régi baráttal... A lányt napról napra egyre jobban emésztette a dolog. Nem tudta, hogy elmondja-e a barátjának, vagy hallgasson róla, afféle kegyes hazugságként. Végül úgy döntött, hogy nem bírja már magában tartani, így hát elmondta.

Zoltán, az akkori barátja teljesen kiborult. Csalódott. Gyűlölet halmozódott fel benne. Először nem tudta hogy mit mondjon, így szó nélkül kiült a teraszra egy üveg borral, és egy doboz cigarettával, hogy gondolkozzon. A bor elfogyott, a cigaretta is híjján volt. Elment a lányhoz. A lány könnyekben fuldokolva könyörögte vissza magát Zolihoz.

De Zoltán szerint már nem lenne értelme folytatni, hisz a bizalmatlanság határozná meg a hátralévő időt.

Az eltervezett közös lakásból... közös háziállatból... a tervezett túrázásokból, és felépített családi kapcsolatokból semmi sem maradt. Minden szertefoszlott.

Én vagyok Szandi. Ez velem történt meg annó, lassan már 8 éve. 8 év telt el azóta, de még mindig elsírom magam ha visszagondolok erre az esetre. Soha, de soha ne mondj le a gyémántról egy darab kavicsért. Én megtettem, 8 év után, és úgy gondolom az életem hátralévő részében ez fog kísérteni. Depressziós vagyok, gyógyszereken élek. Egy rosszul meghozott döntés miatt, ami tönkretette az egész életemet.

Esetünkben majd egy éves kapcsolat ment tönkre azért, mert a nosztalgia rávitt egy szexre az exemmel.

Nem tűnik soknak, viszont soha nem volt még ilyen barátom, akivel ilyen szinten lelkitársak voltunk, ennyire megértettük volna egymást, vagy csak ennyire szerettük a másikat.

Hogyan léphetnék túl ezen?