Kapcsolatfüggővé tett?

Mindig is önàlló,magamnak való ember voltam. Jobban szerettem független lenni,mivel a tulajdon baràtaimat is csak korlàtok között viseltem el. Aztàn jött ő. Szépen lassan beférközött a lelkembe,megnyíltam neki,mivel tényleg minden arra utalt érdemes rà. Az elején jköttek jelek,hogy neki nem való kapcsolat.A konfliktusokat nem akarta szép szóval kezelni,inkàbb úgy alakította mindig,hogy megbàntson majd mindig ő legyen a màrtír....... Én viszont olyan ember vagyok,akiaddig keresi egy probléma gyökerét okait amíg meg nem talàlja. Ő viszont ha úgy vesszük,mindig otthagyott nyitott kérdésekkel,helyzetekkel.....mindig volt valami ami engem furt,hogy nincs megoldva,hogy cserben hagyott,nem beszélhetjük meg,mert neki ez nem való. Persze egy darabig türtem,mert aki szerelmes,sokszor tűr(neki is volt mit azért)

Manapsàg odàig jutottam,hogy el akarom hagyni,mimtha sosem létezett volna,de nem megy.....itthagyott a tudatommal a sok rohadt nyitott kérdésel,megmérgezte a lelkem. Mintha egy rohadt celléban lennék egy kutya,akit bezàrtak,éheztetnek,elé raknak egy bőségtàlat de mindig csak annyit kap,hogy ne halljon éhen,és akàrmit csinàl,làtja a tàlat amiből nem ehet.....gusztustalannak érzem magam,de mégsem tudom elhagyni.