Miért van az, hogy itt GyK-n a legtöbb felhasználó azt a választ adja a párkapcsolati problémákra hogy hagyja ott, dobja ki, stb?

Ha őszintén, szívből szereted a párodat, teljesen harmonikus a kapcsolatod, mindent meg tudtok beszélni, akkor ott egyik fél sem fogja megcsalni a másikat. Ez 100%.

Ha az egyik fél megcsalja a másikat, akkor ott párkapcsolati probléma van, aminek a vége a megcsalás vagy elhagyás. Ahelyett, hogy normálisan és időben megbeszélnék a problémákat a felek, ahelyett a szőnyeg alá seprik és nem foglalkoznak vele. Ezért ne is csodálkozzon a másik, ha a párja megcsalja.

Véleményem szerint, ez eléggé kicsinyes és rossz dolog, plusz, ilyenkor a másik iránt a bizalmam, tisztelem és minden egyéb lejjebb menne a szememben. De azt is jó lenne ha tudnák egyes emberek, hogy akit megcsalnak, az ugyanolyan vétkes, mint aki elkövette. Azért, mert valamit nem adhatott meg a párjának, vagy hazudott, vagy egyszerűen csak nem kommunikáltak egymással.

Sokan egyszerűen csak el vannak a kapcsolatban, és kihagyják az egyik legeslegfontosabbat, a MÉLYREHATÓ BESZÉLGETÉST!

Akkor most mindjárt a fejemhez vágják, hogy de igenis megbeszéltük, de mégsem történt változás. Az emberi egoista, önző és féltékeny viselkedés is megpecsételheti a kapcsolatot.

"Nem olyan könnyű csak úgy kidobni valakit, akit annyira szeretünk."

Akkor tehát ezzel a kijelentéseddel azt akarod mondani, hogy mivel szereted a párod, ezért nem lennél hajlandó elhagyni, miközben a másik már nem szeret, bánt téged szavakkal, megaláz, tiszteletlen veled..stb. Vagy egyszerűen csak nem ad neked annyi törődés, mint amennyit előtte.

Te még szereted, a párod viszont már nem!

Ez szimplán csak ragaszkodás, és nem veszed észre, hogy a másiknak már rég megváltoztak az érzelmei, mert te még mindig szereted, és bízol abban, hogy meg fog változni.

Egy ideig lehet benne bízni, de mikor már hónapok teltek el és még mindig semmi változás, akkor lépni kell.

Az ember maga dönti el, hogy meddig marad a párkapcsolatban, hogy meddig érzi ott jól magát. De ahhoz, hogy tökéletesen működjön a kapcsolat, mind a két félnek tennie is kell. Sok-sok beszélgetés, odafigyelés, szeretet...meghozza a gyümölcsét, ami nem a megcsalás, vagy az ehhez hasonlóak lesznek! :)

Ha egy párkapcsolati problémához már külső segítség kell, akkor az már elég halott ügy.

Amikor szerelmes vagyok valakiben, akkor ott nincsen megoldandó probléma, persze előfordul egy-két vita, de azok csak abban az adott helyzetben aktuálisak és nem egy hosszútávú teher. Szerintem ha már gondolkodni kell, hogy egy kapcsolat jól működjön, akkor felesleges erőltetni.

Tudod nagyon sokszor elvesztjük a türelmünket tényleg. Feltesznek egy kérdést, megszabják hogy mit ne válaszoljunk, panasz áradatot tart.

Azután kiderül áldott jó ember akit sarazott.

Mintha sokszor csak megerősitésre várna a kérdező.

És hogy az első válaszolok mekkora ismerettel rendelkeznek! Ohhh!

Nekem van kedvesem. Nem más pasijára pályázok! Legfőképp itt!

És ne keverjétek a dolgokat!

Szerelem! Nem minden esetben ez a visszatarto erő hanem vágy egy társ iránt félelem az egyedülléttől.

Nekem paradoxon hogy lábtörlőnek nézi a lányt a pasi vagy bármi modon alázza és mi erre a válasz ha azt mondjuk lépj tovább?

Szeretem! Mit? Mit szeret még benne? Itt jön amit már irtam.

Ha mégis szereti nem akarja megszüntetni a dolgot miről beszéljünk a kérdése kapcsán?

Ha jó türjön tovább.

Persze! Abban van igazság hogy nem mindenre megoldás a "dobás".

#12: ez marhaság! Bármilyen probléma megoldásához jól jöhet egy mediátor. Egyrészt segít kizökkenteni a feleket a megszokott schemákból, másrészt segíthet tényleg a problémára koncentrálni a mellékvágányok helyett.

Az a jópofa, hogy a legtöbb nagy cégnél megvannak a hagyományai annak, hogy a különböző konfliktusokat hogyan lehet egy harmadik fél bevonásával megoldani, és általában ezek jól is működnek. Utána ugyanazok az emberek, akik a munkahelyükön élnek ezzel, hazamennek, és közlik, hogy a magánéletükben semmi szükség harmadik félre, hiába látják nap mint nap, hogy működik, hogy segít.

Nem mondom, hogy nem lehet segítség nélkül megoldani egy problémát, ahogy azt sem mondom, hogy nem lehet aszpirin nélkül kiheverni egy lázas betegséget, de mindkét esetben sokat könnyíthet az életünkön a segítség.

#14 vagyok

Ha már arra kezd terelődni a téma. Ha megcsalna, valoszinüleg megadnám az esélyt.

De hogy azt nem itt fogom megtárgyalni az is biztos.

Lehet mondani hogy könyen beszélünk mert a felelősség nem a mienk. Nem mi hordjuk a döntés terhét.

Forditsuk meg! Ezt a terhet nem fogom a ti nyakatokba tenni! Hogy azután mossam a kezeim. "Nem én voltam! Ezt tanácsolták!"

16-os: embere válogatja, hogy kinek mire van szüksége.

- van aki semmilyen döntést nem szeret mások bevonásával meghozni

- van aki szereti, ha a körülötte lévő barátok véleményt mondanak, de ezen belül is van akit ez nagyon befolyásol, van akit egyáltalán nem

- és van aki inkább anonim módon idegeneket szeret bevonni, ők jönnek a GYK-ra, ahol magukat sem fedik fel, és teljesen külső véleményt kapnak.

Nem hiszem, hogy bármelyik típus jobb vagy rosszabb, vagyis igen, talán az, a rosszabb, aki 100%-ban hallgat a tanácsokra, nem csak egy nézőpontként fogja fel.

Mert ezt diktálja az ész. Meg ha megnézed, akkor láthatod, hogy nem olyan típusú kérdésekre jönnek a szakítós válaszok, hogy "elfelejtette a pasim az évfordulónkat, mit csináljak?".

Általában komoly gondoknál szokott az lenni, hogy a válaszolók a szakítás mellett voksolnak és nem irigységből. A szerelem az csak egy dolog, ez édes kevés egy működőképes kapcsolathoz, hiába szereti az egyik fél a másikat, ha a párja semmibe veszi és nem hajlandó változtatni semmin, vagy a kérdező képtelen kompromisszumot kötni. Ilyenkor nincs más út, szakítani kell, mert szar és működőképtelen a kapcsolat és hülye aki benne marad.