Jogos a barátnőm követelése?

" sem túl nagy elvárás, hogy kéri 28 évesen törleszd már a diákhiteled, szerezz egy jogsit, legyen közös albérletet. Előbbi kettőnek a fizetése természetesen a Te feladatot, utóbbinak szerintem csak a felét várja el."

De rendes, hogy csak a felét várja el, hogy fizesse. Nyilván 28 év alatt megvolt jogsi nélkül. Ha neki nem kell miért kell ráerőltetni? Talán a csajnak derogál buszozni? Aztán jön az újabb követelés, hogy vegyen már egy autót, de ne valami használtat és természetesen egyedül fizesse.

" írásképéből összességében azt látom, hogy ezt elég magabiztosan írta (nem látszik remegés a betűkön), a vastag betűs nyomatékosítások meg az elszántságát emelik ki."

Hagyjuk már ezt. Az ún grafológia a legnagyobb szemfényvesztés. Még a horoszkópnak is több értelme van.

"Nyilván 28 év alatt megvolt jogsi nélkül. Ha neki nem kell miért kell ráerőltetni? Talán a csajnak derogál buszozni?"

Bennem azért felmerült annak a lehetősége, hogy esetleg részben azért szeretné, mert a mai világban a munkakörök jelentős részénél elvárás, hogy valaki tudjon autót vezetni, mert még ha nem is feltétlenül ilyen jellegű a munka, alkalmanként szükség lehet rá.

Gondolom, ha a kérdezőnek most minden szempontból megfelelő állása lenne, akkor nem okozna gondot a diákhitel törlesztése, vagy az, hogy 28 évesen megoldható legyen egy közösen, felesben fizetett albérlet - feltéve, ha egyáltalán ő is vágyik rá, és van ilyen szándéka, nem csak a barátnő nyomásának enged - ami mondjuk nem derült ki az általa leírtakból.

"A barátnődnek komoly problémái vannak. Ezt úgy hívják, majd ő megmondja mit csináljon egy férfi. Ehhez ő amit listát leírt mennyivel járul hozzá??"

Nem tudhatjuk, hogy a listán szereplő dolgokhoz, amiknek vannak anyagi vonzatai, mennyivel járul hozzá a barátnője. Mindenesetre nem azt írta, hogy az a baj a lánnyal, hogy anyagilag ki akarná használni - de nyilván nem tudhatjuk.

Azért én felnőtt, dolgozó nőként mondjuk nem tartanám magamat sem önzőnek, sem követelőzőnek, ha egy 28 éves férfi diákhitelét, vagy a jogosítványának megszerzését nem szeretném részben finanszírozni, és jogos elvárásnak érezném hat év után, ennyi idősen, hogy döntsük el, hogy akarunk-e együtt élni, és egy közös albérletet, közös nyaralásokat és egyéb programokat felesben finanszírozni.

Ha a nő előbb-utóbb családot, gyerekeket szeretne, akkor szerintem még inkább érthető, ha a kevés közös program, mindenki a szüleivel lakik közel a 30-hoz típusú életmód egy idő után már nem lesz elég.

Azzal sincsen semmi gond, ha egy férfinek más elképzelése van a jövőjéről, és még jó ideig, vagy soha nem akarja elkötelezni magát, csak szerintem ilyenkor gerincesebb ezt felvállalni és megmondani őszintén, nem pedig a kivárásra játszani, hogy a másik majd szakít, ha megunja, hogy peregnek az évek, és azt látja, hogy a kapcsolat nem halad semerre, helyette egy langymeleg állóvíz.

De nyilván meg lehet várni, amíg a másik ismeri fel végre, hogy nem közösek a céljaik és a jövőképük. Ha ő akar mást, végeredményben tényleg neki kell lépnie, ha a saját mozgásterén belül már megtett mindent, amit tehetett.

Senki nem mondhatja meg a másiknak, hogy mit csináljon, hogyan éljen. Se egy nő egy férfinak, se fordítva. Én biztos soha nem írnék ilyen "utolsó esély" üzenetet egy férfinak, többek között azért sem, mert nekem sz@rt se érne, ha csak azért töltene velem időt, azért lennének közös programjaink és közös otthonunk, mert én ezt érzelmi játszmákkal kiharcoltam, kizsaroltam belőle, nem pedig azért, mert ő is erre vágyik.

Nem gondolom, hogy ez az utolsó esély duma zsarolás lenne. Én inkább úgy érzem, hogy a barátnőd már számtalanszor próbálta ezt veled megbeszélni, csak nem sikerült. Amúgy ezt komolyan olyan teljesíthetetlennek érzed? Mert az hogy KÉRNIE kell, hogy havi 3x 1 napot mozduljatok ki közösen, hát...

Én mindezt 21 évesen "megkapom" a páromtól, aki 24 éves. Azért az idézőjel, mert természetesen mindketten szeretünk együtt lenni, sőt, mi együtt is élünk, mégis többször van egész napos programunk kettesben. Ja, és természetesen mindkettőnknek van bevétele, nagyjából ugyanannyi, szóval közösen fizetünk mindent.

De fordítsuk meg. Ha feltenné a kérdést itt egy felnőtt 20onéves nő, és hogy együtt van a 28 éves párjával 6 éve, nem élnek együtt, nem is nagyon mozdulnak ki, a párjának még diákhitele is van, ráadásul havonta többször bulizik hétvégén (ami gondolom azt jelenti, hogy a szombati egész napos program amúgy kilőve, mert te mész, vasárnap kilőve, mert te pihensz), nem is nagyon akar változtatni, mit kéne tennie?

Gyanítom, hogy a válaszolók nagy része azt javasolná neki, hogy hagyd ott ezt a gyerekes lúzert, és keress egy korának megfelelő egzisztenciával rendelkező FÉRFIT, akivel olyan szintekre tudjátok emelni a kapcsolatotokat, ahol annak ebben a korban tartania kéne.

És én is ezt javaslom neked: inkább szakíts a barátnőddel, és add meg neki az esélyt, hogy megtalálhassa a számára megfelelő komoly, felnőtt kapcsolatot, mert gyanítom te most már végleg megragadtál ezen a 16 éves szinten.

Akkor feleslegesen vagy vele

..