Ha egy év után így érzek akkor valószínüleg nem ő az igazi vagy ennyi idő után ez már normális?

hát amik zavarnak benne az pl. az hogy annyira antiszoc hogy még velem se beszélget ha én nem szólok hozzá. Olyan jól esne ha néha felhívna reggel megkérdezné hogy aludtam.

Meg pl. ha van időnk több hetet együtt tölteni akkor ő csak ül a gép előtt és amíg nem szólok hogy csináljunk valamit addig hozzám se szól.

Bármit szeretnék azt csináljuk de annyira zavar hogy neki nincs saját gondolata egyszerűen semmiről. Annyira papucs hogyha azt mondanám hogy az ég piros azt is rámhagyná hogy ne kelljen veszekedni mert akkor túl sokat kéne beszélnie. Ezek kis dolgok, de így hogy ilyen nem is érezteti velem rendesen hogy szeretne. Persze a tettei alapján kiderül hogy így van, de közben mégsem érzem úgy.

Erről szólt a csempés elmélet amit privibe kaptam ha valakit érdekel. És amúgy tényleg igaz.

Nos, ez egy olyan elmélet ami azt mondja hogy az embernek az élete olyan mint egy mennyezet, és ez a mennyezet, ez a plafon Soha se tökéletes, mindig hiányoznak belôle darabok... De az ember Soha nem a meglévô részekre koncentrál hanem a hiányos, hibás részekre... Lehet hogy nálad is ez van, mert addig tartott a "rózsaszín köd " amíg örültél hogy ez a csempe már nem hiányzik a plafonodról, Azonban része lett az egésznek, de Vannak hibái amelyek nem illenek össze a többi csempével... Tehát ez egy Emberi szokás hogy mindig a hibát keressük... Erre van is egy teszt,csak nézz egy falra vagy a plafonra..

Nézegesd.

.

.

Majd utána olvasd el az itt leírtakat!

.

.

.

.

Ugye hogy java részt a hibákat nézegetted?

Errôl szól az elmélet...