Jogosan sertodtem meg a baratomra?

utolsó nagyon kellemetlenül betaláltál, igazad van sajnos teljesen hülyét csináltam magamból.

de én nem tudok túllépni a múltbéli dolgokon, hiszti vagy nem, nem bírok velük egy levegőt szívni. amit barátom tudott jól és mégis hagyta, hogy így elmenjünk hozzájuk.

bunkó voltam a vendéglátokkal, és hisztis liba igen bevallom. felemelt fejjel is kiléphettem volna az ajtón de ellepte az agyam valami sötét köd. :(

DE pont az a lényege hogy tűrtem. A babás párnál nem akadtam ki csak mikor mondta az apuka hogy nemsokára jönnek ők is akkor elsápadtan mondtam hogy hát én erről nem tudtam. és mondta hogy barátomnak ő ezt 4x megírta. de nem veszekedtem én ott vele. csak mondta az anyuka hogy ő mondta az ominózus párnak hogy akkor jöhetnek de ne legyen veszekedés. én meg mondtam hogy én nem veszekszem mert én látni sem akarom őket eleve.

és mikor kopogtattak a hátsó ajtón akkor én mondtam hogy én akkor most elmennék. barátom még mondta hogy várjunk picit blabla én meg mondtam hogy nem várok és elköszöntöm anyukától gyorsan és kimentem. megvártam a kocsiban.

bármennyire tudom hogy viselkedhettem volna "felnőttebbként" vagyis köszönni illedelmesen a gyűlölt párnak majd szépen elköszönni a babáséktól és úgy távozni nem szélsebesen kislisszanni az ajtón de nem egyszerűen annyira haragszom most rá emiatt hogy nem érdekel a viselkedésem.

most fontolóra vettem hogy szakítok vele. illetve nagyon esélyesnek érzem ezt főleg mivel bocsánatot sem kér, sőt még ő játssza a sértődöttet.