Mi a véleményetek?

Párommal körülbelül másfél éve vagyunk együtt, idő közben el is lettem jegyezve. Az elején minden oké volt, beleszerettem, utána jött az eljegyzés. Mai veszekedésünk után én már tényleg nem vagyok képben. Nem volt valami fényes életem eddig, sok szociális problémám volt, és még van is. Ennek ellenére én úgy érzem hogy jól haladok, boldogulok. Nem akarok konkrét veszekedéseket felhozni, a lényeg az, hogy ha ő mond valamit, akkor hallgassak rá, akármilyen tanácsot is ad, nem elég hogy meghallgatom, tegyek is úgy.

Az ő nézőpontja: mivel nem sok tapasztalatom van az emberi kommunikációk terén, és VÁLTOZTATNOM KELL MAGAMON(úgy véli, hogy ha eleget basztat, akkor elegem lesz abból, hogy ilyen vagyok, és változtatok)Ő majd megmutatja az utat, segít abban is hogy hasznos dolgot csináljak, és ne pazaroljam az időmet. Ő mindent megtesz értem, mert szeret. Rengeteg áldozatot hoz. Sokkal több tapasztalatot szerzett az életben mint én(merthogy én "bezártam magam"), és ő segít, hogy ember legyek(ezek az ő szavai). Azt mondta hogy meg akarja tanítani azt, amit a szüleimnek kellett volna megtanítani nekem.

Az én nézőpontom: kicsit el van vakulva és nem veszi észre hogy nem arra van szükségem hogy megmondja hogy mit tegyek, meg hogy mit nem. Irányítani akar. Elvárja tőlem hogy a hibáim beismerjem, de közben ő nem képes erre. Szerintem csinálok hasznos dolgokat, nem döglök egész nap és embernek érzem magam, nem vagyok semmirekellő. Úgy gondolom, hogy amit most csinál, azzal tönkretesz, szó szerint azt akarja hogy megutáljam magam és olyan ember legyek akit ő elképzelt. Nem akarja elfogadni hogy én ilyen vagyok, azt akarja hogy érte változzak meg.

A lényeg körülbelül ennyi lenne. Szeretem őt, de kezdem kicsit megutálni. Úgy érzem hogy ez csak rosszabb lesz, mert minden szavától már kiakadok. Megértést vár, de közben engem nem képes megérteni.

Szeretném a véleményeteket kérni. Kíváncsi vagyok, hogy egy kívülálló hogy látja ezt a dolgot.