Hogyan dolgoztátok fel azt az érzést, hogy talán örökre egyedül maradtok?

Az érdekelne, hogy szerintetek mindenki megtalálja-e valamikor a párját, vagy vannak olyanok, akik egész életükben egyedül maradnak? Nem tinikre gondolok, hanem 30 év körüliekre. Mindenki kérdezi, hogy egy ilyen csinos, helyes, okos, jó fej nő hogy lehet egyedül. Rövid, csupa kudarc kapcsolatokkal a hátam mögött csak nézem, hogy vajon a 20-21 évesek mit tudhatnak, amit én nem? Biztos van bennem hiba, számtalanszor átgondoltam már és amin lehetett javítottam, de valahogy ez nem elég. Igaz, egyiknél sem éreztem, hogy igazán rá vágyom, de kompromisszumot kötöttem és amim csak volt odaadtam (érzelmek, odafigyelés stb.), aztán én jöttem ki rosszul belőle, engem hagytak el. Most már az is problémás, hogy hol ismerkedjek. A korban hozzám illő, normális férfiak már elkeltek....:S Vélemények?