Mi lenne szerintetek a megoldás?

Az a helyzet, hogy pár napja elmondtam a páromnak, hogy úgy érzem, ő nem igazán csinál háztartási dolgokat, és hogy a kapcsolatunkba is többet teszek, mint ő. (Mert ugye az elején megbeszéltük, hogy őszinték leszünk és bármi van, elmondjuk egymásnak. Megtettem.)

Elmondtam neki, hogy mindig én főzök és havonta ha "főz" valamit (berakja a sütőben és kész), nem segít a takarításban és amikor ötleteket sorakoztatok fel, mint csinálhatnánk közösen, akkor is csak azt mondja, jó ötlet, de megvalósítani már nem jönne velem (pl. egy hosszabb séta az erdőben a kutyával), vagy hogy a kutyáját (mert az övé, előttem már megvolt neki) 90%-ban én viszem le sétálni, vagy kutyaparkba.

Erre tegnap este, amikor megkértem, hogy legyen kedves vigye le a kutyát, mert elég fáradt vagyok, alig tudom nyitva tartani a szemem, akkor 5x hangsúlyosan közölte velem: "Leviszem a kutyát, látod?! Még egyszer megismétlem, hogy LEVISZEM a kutyát? Látod? Megértetted?!"

Utána és reggel is látványosan recepteket nézett és közölte velem, hogy ő ezt vagy azt fogja főzni ma.

Mondtam neki, oké, de spagetti tésztánk fogytán venni kell, de majd délután. Úgy volt, hogy délután, az eső után elmegyek, de persze hívtam volna magammal. Erre hallom egy órával ezelőtt, hogy öltözik, majd vágott egy pofát nekem és kiment a cipőjét felvenni. Megyek oda, hogy megkérdezzem, hova megy (esik az eső). Erre közli velem, semmi közöm hozzá, de amúgy a boltba. Meglepődve mondom, hogy de hát azok csak délben nyitnak... Majd azzal folytatta, hogy: vagy netán ütemtervet kell adnom, hogy mit csinálok itthon? Mert, hogy én azt mondtam, hogy ő nem csinál semmit.

Kiborultam és megmondtam neki, hogy ha elmondom mi bánt, akkor, az a baj, ha meg nem, akkor pedig az. Akkor mégis mi a francot csináljak?

Erre azzal jött, hogy ő ugyanúgy főz, takarít, mint én. Felhozta példaként, hogy: pl. néha, ha látja az egyik sarokban, hogy felgyűlt a kutyaszőr, akkor azt az egy sarkot feltörli (a másik sarokban is ugyanúgy felgyűlik és amikor én is látom ezt, akkor fogom a porszívót és az egész házat átporszívózom, mert tudom, hogy akkor az ágy alatt, kanapé alatt és máshol is ott a kutyaszőr. Ez kb. 3-4 naponta jelent nagy porszívózást.), meg a konyhaasztalról is letörli a port és az ő számítógépasztala is mindig tiszta és rendben van. A fürdőt teljesen ő takarította ki utoljára (holott a tükrökről és a csapról is mostam le pacákat és a vízkövet).

Arra hogy én többet tettem/teszek a kapcsolatba (programokat ajánlok, vagy múltkor szép idő volt elhívtam sétálni velem és kutyával, mert új helyre költöztünk) azt válaszolta, hogy vagy felhős volt az ég és kicsit esett az eső, vagy tanulnia kellett (továbbképzésre járt). A tanulás abból állt mindig, hogy számítástechnikai cikkeket olvasott és nem az iskola által biztosított tananyagot/gyakorló feladatokat oldotta volna meg.

Majd közölte velem, hogy szerinte én csak túlértékelem, túlbecsülöm magamat és azt, amit én csinálok... és nagy számot csinálok belőle, míg őt alábecsülöm.

Pedig ez nincs így, csak szembesítettem azzal, hogy nem igazán segít a háztartás körül, bizony sokszor "ott felejti" a poharat azt asztalon, vagy a koszos edényeket/tányérokat, amik reggel ugyanúgy várnak rám, vagy hogy a kutyáját is elfelejtette elég rendesen.

Ma az is kicsúszott a számon, hogy szerintem, ez a párkapcsolat egy hiba volt... és hogy ő mindenre majd találni fog valamilyen kifogást (feltörölt egy sarkot, mert látta a kutyaszőrt és ezzel ki is takarította a problémát.)

Ezek után, már nem tudom mi lenne a megoldás, hogy ha elmondom, a problémát, az a baj, ha nem mondom el, akkor az őszinteséggel jön....