Téged zavarna? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Nem tudnék egy konfliktuskerülő emberrel lenni. Minden kapcsolatban vannak konfliktusok, és hosszú távon az a legfontosabb, hogy ezeket hogyan tudjuk kezelni.

Nálam egy kapcsolatban vízválasztó az első konfliktus! Ha meg tudjuk beszélni higgadtan, és képesek vagyunk közelíteni az álláspontokat, figyelembe venni egymás igényeit, akkor biztonságban érzem magam. Ha ez nincs meg, és azt érzem, hogy a másik nem kíváncsi az én álláspontomra (ide tartozik az is, hogy nem beszél róla), akkor nem maradok a kapcsolatban.

Nem akarlak elkeseríteni, de én is hasonlóan gondolkodom.

Ha összekapok a párommal és nagyon felidegesít, akkor nem veszekedek indulatból, hanem elvonulok és lehiggadva végiggondolom a történteket. Ez max 3-4 nap szokott nálam lenni és akkor nem szívesen beszélek a párommal. Ez azért nem túl gyakori eset, de 1-2 évente előfordul. A párom egy fél napot sem bír ki anélkül, hogy beszélnénk egymással....amikor hiányérzete van azonnal visszakozik....én máshogy állok az egészhez.

37F

Ha igazán felidegesít akkor nagyon bepipulok rá, pedig egyáltalán nem vagyok egy hirtelen ember...és hozzáteszem, hogy a veszekedéseink 90% nem én provokálom ki. Ha valami nem tetszik neki(és a drága barátnői még rakják alá a szőnyeget)akkor támad ezerrel, hogy változtassak a szokásaimon, oldjam meg a problémát....persze úgy, hogy az neki is megfeleljen. Indulatos veszekedéseknél nincsenek, indokok, nincsenek érvek, csak kiabálás van....annak meg semmi értelme sincs. A fél nap ahhoz elég, hogy lehiggadjon és a többi 2 pedig ahhoz kell, hogy elgondolkozzon azon, hogy mit is akar valójában. Tehát az idő nem feltétlenül nekem kell, sokkal inkább a páromnak!!!!

37F