Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Anyukák! Elítéltek?
A férjemmel közösen van egy 4 éves fiunk, és én leírhatatlanul szerelmes vagyok (tudom, hogy ez az, nem csupán egy fellángolás), csak az a baj, hogy nem a páromba. Elhidegültünk egymástól, nem kapok semmi szeretet, semmi kedves szót.
Nem kerestem én az új lehetőségeket, Ő talált rám. Kimondhatatlan az az érzés, amit táplálok iránta. Nem éreztem ilyet kb. 12 éve. Felüdít, felpezsdít, elveszi az eszemet. A bókok, a pillantások, a kacér mosolyok megbabonáznak..
Nem volt még testi kontaktus, nem tudnám megtenni a férjemmel, de ellenállhatatlan vágyat érzek rá...
Tudom, hogy a "kérdésemnek" nem sok értelme van, inkább arra lennék kíváncsi, hogy ti mit tennétek ebben a helyzetben.
Kérlek ne rakassátok át másik kategóriába!
Meg arra is megkérlek benneteket, hogy ne pontozzátok le a másik válaszoló írását! Köszönöm!
válasza:
válasza:Igen, szegény férfiak, mindig csak adnak, adnak, adnak...:)
Anyám borogass!!!
válasza:Nem ítéllek el. Szeretem a férjemet, ő a másik felem. És közben van egy férfi, akit ha csak meglátok, mindjárt pillangók repkednek a gyomromban. Beszélni sem merek már vele, mert félek, hogy nem tudnék józanul gondolkodni a közelében.
Szóval inkább kerülöm a kontaktust vele, miközben minden porcikám rá vágyik.
De nem tehetem meg a családommal... és az ő családjával sem.
Mit tennék? Mit teszek? Csendben vágyakozok, szenvedek és várom, hogy majdcsak elmúlik ez az érzés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!