Rakás helyen azt látni, hogy az emberek mintha fizikai fájdalmat élnének át, amikor elk. Nak valamit a párkapcsolat kialakításakor/párkapcsolatban, és nekik illene bocsánatot kérniük?

Vagy neveltetés, abból meg nehéz kitörni. Nekem az egyik nagyanyám iszonyatosan maximalista. Ha most lenne fiatal, karrierista lenne. Mindig nagyon sokat várt el a gyerekeitől, csak mostanában hallottam anyámtól is, aki eredetileg balkezes, milyen szemét módszerrel szoktatta át jobbkezes írásra gyerekkorban. Anyukámon és a húgán nagyon meg is látszik, azt tanulták meg, hogy ha hibáznak, tévednek, akkor kikapnak, kiabálnak velük, meg hasonlók, és elmenekülnek a problémák elől, nem merik beismerni, pavlovi reflex. Ma már számtalan szakirodalom és az internet is segít, hogy ezt valaki kigyomlálja magából (még időben), ráadásul virágzik a pszichológia, és én dolgozom is ezen, magamon, és sokat javult a helyzetem, mert kb. ugyanezt én is megkaptam nagyanyámtól, mindenbe beleköt, neki semmi nem jó, és anyám alig merte elhinni, mikor meséltem, hogy bizony nagyanyám vesszővel csapkodta a lábam szárát, mikor ők nem voltak ott, ha akár csak egy kicsit is nem úgy táncoltam, ahogy ő fütyült. De amikor ők voltak fiatalok, teljesen más világ volt. És minél idősebb valaki, annál nehezebb. Anyu öccsén annyira nem látszik, illetve ő volt a fiúgyerek.

Persze, nem csak ilyen esetek vannak, de ilyenek is vannak, akkor meg nem szándékosan hülye valaki.