Van olyan, akibe nagyon sok türelem és küzdelem után szeretett bele a párja? Érdemes volt kivárni?

Nekem az előzò kapcsolatom volt ilyen, az első fél évben tiszta erőmből,időmből, szívemből ,mindenemmel szerettem őt, vakon.Cserébe alig kaptam valamit.Mondjuk kritikákat azt igen :)

Nem voltam boldog vele,többször szakítani akartam vele.De nem ment, olyan se vele se nélküle kapcsolat lett.Aztán egyszer csak elfáradtam, elfogyott az erőm, pedig már kezdtem azt érezni, hogy talán most már egy picit ő is szeret.És tényleg :) a 9. hónap környékére teljesen megfordult a kocka. Késő volt. Miután szakítottam vele ,utána még hónapokat szenvedett és szerette volna visszacsinálni. Tanulságos volt nekem...

Azóta van összehasonlítási alapom.ég és föld a különbség a mostani kapcsolatom és a között ;)

Én is okosabb lettem.Én tudatosan nem futottam az új kapcsolatban a pasi után (eldöntöttem ha keres keres, ha nem nem,nem haragszom meg rá ), és uralkodtam az érzelmeimen, ezért egyelően szeretjük egymást az elejétől fogva.

Így is hónapok volt míg szerelmes lett belém, de így én sem égtem ki közben.És most eljutottunk arra a pontra, hogy mind2 szerelmesek vagyunk egymásba és mind2nknek ugyanolyan fontos ez a kapcsolat.

4 éve várok valakire.

Eredményekről még nem tudok beszámolni, de nem adom fel, akármeddig tartson is.