Milyen tanácsot adnátok?

Párommal 3 éve vagyunk együtt, van egy lányom, akit ő a sajátjaként szeret. Mindent meg is ad neki, és apja helyett apjának tekinti.

Viszont az első évben terveztük a gyereket, és a házasságot. Ez mára megváltozott.

Miután elváltam a férjemtől, nem akartam házasságot, és azt nem fejtettem ki bővebben a páromnak, hogy a gerincferdülésem miatt bele is rokkanhatok a következő gyerekbe.

Most ugye ez a két téma van terítéken minden nap. És megy a veszekedés.

Ő azt mondja, hogy én nem mondtam el az igazat, és ezt nagyon nehezen tudja elfogadni.

A házasságra pedig, azt, hogy számára, az nem egy papír, hanem az örök szerelem jelképe. Hogy Isten és Ember színe előtt örökké egy pár vagyunk.

Nekem nagyon jó házasság és egy újabb gyerek nélkül, viszont ő nem nagyon békél meg a helyzettel.

A gerincferdülés miatti veszélyeket elfogadta, azt mondta, megérti, ha nem lehet közös gyerek, csak ezt miért nem közöltem az elején vele?

Így legalább mérlegelhette volna helyzetet.

Tanácsok? Félek el fog költözni...