Olyan nagy kívánság, hogy a heti két szabadnapomból egyet egyedül szeretnék tölteni?

Én is igénylem ezt (és a párom is), így én ezt abszolút megértem. Ennek ellenére én azt tartom, hogy előbb-utóbb meg kell tanulni együtt élni is és a másik mellett elvégezni az ilyen jellegű dolgokat. Természetesen, ha amúgy nem töltötök együtt túl sok időt, akkor azt a kicsit "egymásba bújva" töltené az ember, de nem törvényszerű, hogy ennek mindig így kellene lennie.

A párom tudja, hogy attól, hogy átjön, nem mosogat el helyettem senki, nem takarít ki helyettem senki és stb. Ha tanulnom kell, akkor előre szólok, hogy csak akkor jöjjön át aludni, ha nem gond, hogy nekem ma még tanulnom kell. Vagy ha tudom, hogy ma ki akarok takarítani és jelzi, hogy szívesen átjönne, akkor is előre szólok, hogy rendben, de szeretnék kitakarítani.

Ergo, szerintem ez egy olyan kérdés, amiben csak a kommunikáció segít, mert nagyon el lehet egymás mellett beszélni ebben a témában. Ő úgy érzékeli, hogy nem akarsz vele lenni, te úgyérzed ő nem ért meg, pedig egy tök egyszerű igényről van szó, amit le kell valahogy tisztázni, hogy mindketten megértsétek a másik vágyait, kívánságait, érzéseit.

Nem egyformák az igényeitek,ő többre vágyik,te pedig egy kis privát szférára.Hosszút távon sajnos ez konfliktusokhoz fog vezetni,ezért már most tudatosítanod kéne benne,hogy szereted őt és fontos neked,de vágysz az egyedüllétre is.Ha ez neki így nem megfelelő,akkor nem lesz hosszú jövőtök,mert folyamatosan hiányérzete lesz,és azt fogja hinni,hogy szándékosan hanyagolod.Te pedig tehernek fogod érezni a ragaszkodását.Vagy elfogadja a helyzetet,vagy előbb-utóbb zátonyra fut a kapcsolat,mert nem illetek össze.

Megjegyzem,egy kapcsolatban én is igényelném,hogy minél több időt töltsünk együtt. Persze ez egyénfüggő,mindenki másképp gondolkodik e téren.

Teljesen megértem, hiszen ha nem éltek együtt, akkor az együtt töltött idő sok lemondással és alkalmazkodással jár. Ha a páromnál vagyok, nem végezhetem a megszokott teendőim, csak "vendégnek" érzem magam, és viszont. Emellett mindkettőnknek van olyan hobbija, időtöltése, ami fontos számunkra, és egymástól függetlenül is folytatjuk.

Nálunk vannak együtt töltött hétvégék, és teljesen külön töltöttek is... nincs belőle sértődés, akkor hétközben többször találkozunk.

Huh, ebből eleinte nekünk is voltak nézeteltéréseink. Én nagyon ragaszkodó vagyok és bújós az elejétől fogva, párom is az de kevésbé. Együtt járunk edzeni heti kétszer plusz a hétvégéket együtt töltjük ( van hogy péntek estétől vasárnap estéig, van hogy szombat délutántól hétfő reggelig)...így alakult ki. Nekem pl sokáig nem volt "kielégítő" találkozás az sem hogy együtt jártunk edzeni. Egyszer kifakadtam, hogy nekem ez így nem jó találkozzunk többet. Ő nem értette...aztán végül az alakult ki, hogy edzés után még órákat beszélgetünk, meg napközben együtt ebédelünk (kb 2-3 alkalom egy hónapban)...van, hogy a héten még valami programot együtt csinálunk...

Nekem is jó lett, neki is vannak szabad estéi és mindenki boldog :)

Beszéljétek meg! hajrá :)

5. válaszoló vagyok

Azt kifelejtettem, hogy 9 hónapja vagyunk együtt, 26/L és 30/F. Külön lakásban élünk, dolgozunk, én emellett még tanulok is. Többször előfordult, hogy vizsga előtt is nálam aludt és elkísért:)

Eleinte nem, de most már az is kialakult, hogy ugyanúgy mosogatunk pakolunk ha egymásnál vagyunk. A fele ruhája nálam, egy csomó ruhám nála, mosunk egymásra is :) együtt teregetünk, főzünk, filmezünk, lazulunk, sportolunk, tanulunk.... :) tény, hogy ehhez partner is kell... hajrá még mindig:)