Tanácstalan vagyok. Mit tehetnék?

A barátomról és a vele való kapcsolatomról lenne szó. Ő 30 éves én 25. Ha jellemezni kéne a szerelmünket azt mondanám lelki társak. Legalább is idáig így gondoltam. Múlt hét csütörtök óta áll fenn ez az állapot. Ekkor mentem volna hozzájuk,mert másnap közös kirándulást tettünk volna Nyíregyházán. De az utolsó pillanatban lemondta. Vagyis az édesanyjának nem tetszett vmi. Semmi baj nem volt az utolsó percig. Majd egyszer csak azzal jött vissza, az anyjának fáj a lába és ő most hisztizek,és nem fog összejönni amit terveztünk. Mert tán ő nem engedte,hogy menjek sőt a húgai is rendesen beleszóltak..Állítólag összeveszett otthon mindenkivel emiatt. Azóta (szinte) nem is beszélünk. Teljesen elzárkózott előlem. Azt se tudom mi van vele. Na én vasárnap megmondtam neki,hogy akkor itt legyen vége,mert így nem jó és még egyszer nem bírnám ki ha elhagyna így inkább én hagyom el. Délután írtam neki ezt,majd este írt rá,hogy ne haragudjak rá, de teljesen padlón van kikészült és gondolkodni sem tud. Igazam van magának való,de szeretne valakihez tartozni hozzám.Majd egy óra múlva írt egy sms -t,h szeret és nem akar elhagyni. Ezt őszintén mondja. Majd egy óra múlva megint írt facen, hogy tudom- e mi a rossz? Az, hogy nem fogunk tudni elválni egymástól úgy sem ,akkor sem ha így nem jó nekünk. És élete legjobb perceit velem élte át. Tegnap reggel írtam neki igaza van szeretjük egymást,de a nagy szerelmek nem érnek mindig boldog véget.Annyit írt,nem de ő nem is boldog véget akar, csakhogy ne legyen vége. Írtam mindig ez van. Ő eltűnik és magamra hagy ahelyett,h mégjobb egymást támogatnánk. Erre megint csak annyit írt tudja így nem jó, de teljesen padlón van össze kell magát szednie mert így nem méltó arra, h barátnője legyen. Írtam rá ő tudja az ő élete, de én boldog akarok lenni aki mellet tényleg különleges vagyok. Ezt látta délután, de majd csak 10 óra után írta, hogy ő mindig is annak különlegesnek érzett maga mellett. Magát pedig végre olyannak, akit elfogadnak a hibái ellenére. Írtam mégis elhagyott megint. Erre ő,hogy nem csak azt nézi neki mi a jó még ha úgy is hiszem. Ekkor eltűnt megint. Én felhívtam és jól beolvastam neki. Megmondtam úgy viselkedik mint egy taknyos kölyök, nem úgy mint egy 30 éves felnőtt férfi. Meg h én nem vagyok a játékszere millió pasival tudnék foglalkozni, de én őt választottam és nem hogy örülne,h végre talált vkit ki teljes szívből szereti. És ha vmi nem tetszik szóljon és akkor ő megy jobbra én meg balra nincs baj ha nem kellek, de akkor legalább mondja meg. Alig találkozunk. Itthon van 2 hete, de eddig csak egyszer volt randi azt is, úgy én könyörgögtem ki. Milyen dolog már, h ezért is könyörögni kell,de bíztos lehet benne, h én nem fogok többet könyörögni neki és jó volna ha végre eldöntené mit akar?Vagy együtt visszük ezt végig vagy külön utakon folytatjuk ? és legyen szíves szólni tudja hol talál nem kellenek a kifogások! Bár szerintem úgy sem szól de szóljon és elköszöntem.

Azóta semmi...facebookra sem jött fel,nem hívott semmi. Teljesen tanácstalan vagyok. Mit tehetnék? Hívjam fel,vagy várjak még? Ha annyira akar akkor miért nem keres? Vagy ez azt jelenti nem is akar igazán?