Mit tennétek ha kiderülne hogy a párotok 25 évig szerelmes volt valakibe viszonzatlanul?

Nem, elhagynám

(hülye kérdés)

# 4: De egy találkozás nem azonos azzal, amikor valakivel együtt vagy a hétköznapokban, ismered a működését, a viselkedését, a reakcióit, az életét, a hibáit, a gyengeségeit, a szokásait. Ha én valakivel néha találkozom nyilvánosan, akkor van róla egy elég árnyalatlan képem, amibe szépen beleszövöm a saját idealizált elképzeléseimet. És egy ideálba könnyű beleszeretni! De ez nem a valóság!

Én a párommal úgy jöttem össze, hogy előtte már 5 hónapja ismertem, elég alaposan. DE! Egy kapcsolatban egész más oldaláról lehet valakit megismerni, teljesen másnak látom, mint előtte, amikor csak távolabbi ismeretség volt. Más az, amikor valaki beszél magáról, bármilyen őszintén és nyíltan is teszi, és más közvetlenül, hosszú távon megtapasztalni a működését. A valós kapcsolatok és az idealizálás között ég és föld a különbség!

Plusz nekem a szerelem érzéséhez az is hozzátartozik, hogy a másiktól pozitívumokat kapok. Ha ez hiányzik, akkor nagyon hamar kihűlnek az érzéseim iránta, mert ez nem szerelem, hanem önsorsrontás.

Na mármost ha valaki képes évtizedekig rajongani valakiért, aki ezt nem viszonozza, az

1. mazochista

2. képtelen valós párkapcsolatra

3. álomvilágban él

Ez számomra mind kizáró ok egy kapcsolathoz!

Van ilyen,hogy őt hiszi "nagy Ő" - nek,mert nem volt alkalma jobban megismerni és kiábrándulni.Még az is lehet,hogy ha kapott volna esélyt,akkor most valóban boldog pár lennének.Ettől még nem beteg mentálisan,csak nem tudta elengedni.Talán egy pszichológussal menne,de nagyon nehéz,amikor valaki rátalál egy tökéletes párnak hitt emberre.

Én is benne voltam évekig egy ilyen dologban,utána összejöttünk és nem tévedtem.:)

Más szemszögből nézve ilyen emberrel nem jönnék össze,mert nem akarnék második lenni.

Semmit. Ha lezárta, akkor lezárta. (Márpedig biztosan lezárta, ha neked is elmondta.)

Vagyis hát örülnék, hogy "jobb vagyok", mint egy huszonöt éves ideál (ami azért nem kis szó!).