A volt feleség árnyéka?

Picit hosszabb leszek, bár próbálok nem regényt írni.

Ő 38/F én 37/N. Társkeresőn írtam Rá, számára első látásra szerelem volt. Azt tudtam, hogy 4 éve elvált, hogy viszonylagos békével történt ez.

Az első randi előtt a facebook feldobta az exfelesége oldalát, hogy nem ismerem-e (tudjátok, ilyen ajánlat-féle), és akkor láttam, hogy az exfeleség még viseli a nevét a pasinak. Mivel már épp úton volt felém (150 km), ezt a kérdést picit jegeltem, nehogy ezen felhúzzam magam, de természetesen rákérdeztem később. Ő azt mondta, hogy 4 éve nem nézte meg a felesége adatlapját a facebookon, így nem tudta, hogy még az Ő nevét viseli (H.-né XY), majd mondta, hogy beszélni fog Vele, mert ez így nem oké. Másnap már XY volt csak fent. Aztán... feltűnt az is, hogy a két gyerekük elég gyakran van a srácnál, így erre is rákérdeztem. Nekem az, hogy 4 éve elváltak automatikusan azt jelentette, hogy lezárták, a gyerekek miatt vannak csak beszélőviszonyban. Hát, kiderült, hogy anyagi bajok miatt az exfeleség beköltözött a srác házába, Ő meg egy kis szobában húzza meg magát. Persze, ez sajnos előfordul, de elég aggasztó, teljesen rányomta a pecsétjét a mi ismerkedésünkre is. Történt ugyanis, hogy az exfeleség rátelefonált, mikor mi kettesben pihentünk valahol a hegyekben, hogy felvitte a takaróját a padlásra, és ezen akkor ott jól

összekaptak. Én meg azt sem tudtam, mit is tegyek...

Én még életemben nem voltam ilyen helyzetben. A pasi egy csoda. Igyekszik, a tenyerén hordoz. Viszont a történtek miatt (és a múltban engem ért csalódások miatt) félek attól, hogy ez a helyzet egyelőre nem fog megoldódni, hiszen ha 4 év alatt nem akarta/tudta, most miért is tenné?

Jelenleg anyagilag nincs jó helyzetben, ha minden hétvégén jönne hozzám, az havonta igencsak nagy terhet jelentene neki.Én nem tudom azt mondani, hogy "majd meglátjuk", mert nekem is pereg az időm, szeretnék még én is gyereket, párt magam mellé.Ő most hiába mondja, hogy megoldja a dolgokat, de én sem bízom benne még egyelőre, hogy ez a helyzet változna, hogy megpróbálná megoldani, hiszen ez 4 év alatt nem sikerült, ezután miért sikerülne. Önző vagyok, de nem nagyon akarom még az Ő terheit is a nyakamba venni, annyira nem vagyok szerelmes, nem vagyok kétségbe sem esve a párkeresés miatt. Mégis tudom, hogy Tőle normálisabb pasit nem igazán találnék.

Én eleget szenvedtem az elmúlt években a párkapcsolataim miatt. Nős, elvált pasikkal elvből nem ismerkedtem,mert sajnos igen, nagy része zűrös. De eljutottam abba a korba, hogy a hozzám illők nagy része elvált. Viszont valahol egy olyan embert képzelek el, hogy független, nem függ még az exfeleségtől. Mi a véleményetek erről?