Nem találom a helyem a kapcsolatunkban. Volt már valaki így?

4 éve vagyunk együtt a barátommal, ebből az utolsó másfél évet távkapcsolatban töltöttük, mert külföldön kapott munkát. Kéthetente találkoztunk néhány napra, így szinte sosem unatkoztunk. De ez így volt azelőtt is, mielőtt kiment volna, pedig szinte minden nap találkoztunk.

Amióta hazajött, annyiban változtak a dolgok, hogy minden nap együtt vagyunk, sőt inkább az a ritka, ha valami miatt nem alszunk együtt, vagy nem találkozunk. E mellett ő rettentő frusztrált lett, mert még nem talált munkát, és mivel ezt a feszültséget többnyire rajtam tölti ki, elég sokat veszekszünk. Ha viszont nem, akkor meg rettentő egyhangúak pl a hétvégéink... Az elmúlt egy hónap összes hétvégéjét nála töltöttem, de kínlódás volt majdnem minden nap. Az utolsó hétvégén péntek délutántól vasárnap estig csak ágyban feküdt a barátom, és filmeket nézett, nem nagyon érdekelte, hogy engem zavar e vagy sem, akarok e nézni vagy sem. Ugyhogy vasárnap fogtam magam, és hazajöttem, de azt vette csak észre, amikor már odamentem hozzá elköszönni, pedig a szobájában készültem össze.

Ezen a héten alig voltam nála, mert érzem, hogy szükségem van egy kis távolságra most.. Fura, mert sosem éreztem még, hogy távolságra lenne szükségem.

A szex is egyhangúvá vált, borzasztóan ellustult. Van, hogy nincs is kedve elkezdeni az egészet, ha megkérem, hogy ő legyen felül...

Nem tudom mit tegyek, vagy hogyan, egyszerűen csak nem találom a helyem, kicsit elveszettnek érzem magam.

Javulhat ez még? van értelme rábíznom magam az időre?

Köszi.. L20