Van egy harmadik fél, aki megkeseríti a kapcsolatunkat. Mit tegyek?

Hogy igaz-e azt nem tudhatom.

De iszonyat gyanús a dolog.

Ahol kamuzás van, ott már tuti nem stimmel valami.

A másik meg, hogy ha tudja, hogy téged zavar, akkor miért olyan fontos azt a ritka beszélgetést is erőltetni vagy ezt titkolni?

Az meg hogy össze jöhetett volna vele korábban vagy sem, az nem csak rajta múlik. Lehet a csaj épp lerázta mikor próbálkozott vagy akármi lehetett.

Szerintem ez kicsit olyan, mintha egymást talonban tartanák, hogy ha nem jön össze mással, akkor lehet kihez futni.

De jó vagyok az összeesküvés elmélet gyártásban, úgyhogy kihangsúlyoznám, hogy nem tudom mi a helyzet, csak tippelgetek.

22L

Nem a havercsaj keseríti meg a kapcsolatotokat, hanem TE a féltékenykedéseddel.

Én se mondanék el neked semmit a helyében, pár mondatból láthatóan pont az a típus vagy, aki mindenbe képes megcsalást belemagyarázni. Most még türelmes veled, biztos szeret, de ha van egy kis esze, majd megunja, ne aggódj. Sosem értettem ezt a hozzáállást, hogy ha valakivel összejössz, akkor elvárja, hogy kukázd az ellenkező nemű barátaid.. Nem így működik.

Bízni már próbáltál benne?

Ha haverok akkor úgy is tartják a kapcsolatot de a féltékenység csak ronthat a kapcsolatodban. Az írásodból az jön le hogy ő ezt a helyzetet felismerte. Ne tedd ki a magatokat ennek feleslegesen, szerintem bízz a barátodban.

Ha máskor is rajtakapod valami máson ezzel a csajjal, akkor lesz okod gyanakodni talán, de ennyi még semmit sem jelent hogy csak beszélnek.

Kedves 3-as!

Jót nevettem. :'D

Téged még sose csaltak meg ugye? Esetleg te már csaltad meg a párodat? Mindig mindenkiben bíztál és mindenki maximálisan meghálálta ezt?

Nekem van lány barátom, akinek a barátja az én legjobb barátom, megcáfolnám, hogy nincs fiú-lány barátság.

Nem egy barátnőjével kavartam már, sőt volt, hogy ő volt a szárnysegédem csajoknál.

Majd ha komolyra fordul a kapcsolatotok, családot alapítotok, jobban befelé fordultok, kiszakadtok a társasági életből, akkor mint minden barátság, ez is a háttérbe szorul, fellazul.

Huszonévesen még nagyon intenzív a barátkozás, társasági élet.

Kedves hatos!

Képzeld, igen, csaltak meg, de az nem mindegy, hogy akkor megbízhatatlan alakkal kezdtem, ráadásul tapasztalatlan, önbizalomhiányos voltam, hasonlóan hisztiztem a lánybarátokra, mint a kérdező, és így sem sikerült megakadályozni. Mellesleg nem velük csalt meg, hanem valaki olyannal, akit előtte nem ismert, szóval azokra a lányokra aztán tényleg hiába fújtam, sosem volt köztük semmi. Aki olyan típus, az úgyis meg fogja tenni, ha amúgy nem áll szóba lányokkal, aki pedig nem, az akkor sem, ha az összes lányhaverja ráveti magát.

Szóval igen, tudom milyen megcsalva lenni. Na és. Túl lehet élni, tanulópénz levonva, voltak az elején is bőven intő jelek arra, milyen emberrel álltam össze, csak b-sztam rájuk, meg is bosszulta magát.

Utána lévő kapcsolatomban fordult a kocka, pont egy kérdező-féle féltékeny ember ellenőrizgetett állandóan, el akart tiltani minden sráctól, akivel jóban voltam, amivel csak azt érte el, hogy tagadtam, hogy szóba állok velük. Soha nem csaltam meg (őt sem, mást sem), de kikészített az alaptalan vádaskodás, nem is lett jövője a dolognak, az meg abszurd, hogy valaki kényszerképzetei miatt elforduljon az ember a barátaitól. Lehet neked ez rendben van, de nekem a kisajátításra nincs mentség, és semmilyen esetben nem elfogadható. Aki tiltással nevel, az hazudni tanít, ez a kapcsolatokra is igaz.

Attól még, hogy megcsaltak, nem olyan emberen fogom leverni, akivel tiszta lappal kezdek, és aki nem követett el ellenem semmit. Nem lehet az embert tiltani a barátaitól, haverjaitól, legalábbis szvsz rohadtul nem fair. És ha valakiben nem tudok maradéktalanul bízni, minek jönnék vele össze? Az mindennek az alapja, és igenis mindenki megérdemli, amíg el nem játssza. De ezt a magadfajták úgysem fogják fel :)

3-as voltam.