Mi lenne a leghelyesebb döntés? Kételyek között vagyok amelyeket sajnos nem tudok korigálni és egyenes választásra jutni velük.

Sziasztok!

Előzőben már kérdeztem,az oldalon jó pár dolgot,de eddig ezt nem mertem leirni,és most vettem a bátorságot,hisz egy kivülről szemlélő személy mindig jobban átlátja a helyzetet.

Szóval olyan véleményeket,segitséget,tanácsot várnék ami lehetőleg normális. A történetem 2 éve együtt vagyok a barátommal,és eleinte nem volt semmi baj,elkezdett hozzám járni énis hozzájuk,mivel náluk egy bulin ismertem meg. Édesanyáméknak hónapokkal később beis mutattam,amiben tudott segitett nekik,ha nem volt éppen valami akkor volt,hogy ő segitett anyuméknak. Aztán később egyre többet voltunk együtt,mint egy normális párkapcsolatban is ez megvan. A barátom kisebb nagyobb megszakitásokkal de sajnos iszik,ami csökkent valamilyen szinten,de mégsem.Aztán ahogyan telt az idő és egyre többet voltunk barátommal,együtt nagyon sok dologban mellettem volt,voltak balhék közöttünk néha durvais .. de kibékültünk későbbiekben ha mütöttek,vagy bármi bajom volt odaállt és mellettem volt,volt hogy nem tudtam magamról gondoskodni és a barátom segitett,és lassan egyre többet voltam ott náluk és végül odaköltöztem. Ezt anyukámék nem tudták elfogadni,és minden rendőrséggel,pszihiátriával fenyegettek,mert nem akarták,hogy ezzel a párommal legyek vagy mivel jár nekem családipótlék és rehabilitáció-s ellátás,amit anyumék kezelnek nem tudom ... Későbbiekben már amikor felépülgettem mindig ment a csuda,hogy nem mehetek dolgozni mert akkor nem kapják a pénzt meg igy ugy.. én elmentem barátommal tanfolyamra,ami nemsokat ért mert keveset kaptunk .. nekiállt párom füvezni és már a tanfolyam sem érdekelte,én közöltem,hogy vagy elmegyünk dolgozni és befejezi,vagy végleg elhagyom. Hol hazaköltöztem hol vissza hozzá.Aztán elmentünk dolgozni,ahol viszont nem szivott,nem ivott max hétvégén. Sokat vitáztunk de megvoltunk. Aztán végül hazajöttünk azzal,hogy ő nem birta a melót! És most egy csúnya összekapás révén mert nem akartam,hogy otthagyjuk a melót tudtam,hogy csak igy lehetünk együtt mert itthon ahol mi élünk nincs munkalehetőség,amikor hazajöttünk és otthagytuk a melót ő elkezdett inni és szivni újra n összepakoltam és elhagytam őt! Hazaköltöztem anyukámékhoz,akikkel abból ment a csuda,hogy elfogják tőlük venni a pénzt mert,hogy én megint dolgozni akarok menni és ráadásul a párommal. Lassan 1 hónapja itthon lakom,de anyukámék mindenbe beleakarnak szólni,nem akarják csak,hogy 6 órába dolgozzak,mert hogy akkor nem kapnak pénzt. Barátom azóta nem igazán iszik,max hétvégente vagy alkalom adtán ha ugyvan de akkoris ésszel. Füvezni néha napján de azt sem már úgy mint anno. Nagyon szeretem a barátomat,amiket ide leirtam,más elitélne és azt mondaná,hogy mért nem hagyok vele félbe,de jóban rosszban ő volt az egyetlen akire számithattam és segitett mindenbe,és érzem tudom,hogy szeret ő is! Most ott tartunk,hogy anyumék hétvégente engedik,hogy talizzunk ki alig tudok mozdulni mert az utazási kártya ez az ami van nekem menni kell ide oda ha úgyvan. De ide nem engedik barátomat. Volt azt mondták,jöhet aztán meg nem. Mostmár barátomis belátja,hogy hiba volt mindent feladni,mert igy nem tudunk sem az anyagilag miatt együtt lenni sem pedig itthon nem jó. Úgyvan,hogy januártól megyünk dolgozni ismét,és nagyon elszántnak tűnik. Anyumék már ezértis duzzognak,megsem merem 23-évesen lassan emliteni,hogy dolgozni szeretnék,vagy bármi! Vettem egy számitógépet,idehaza hoztam és ezértis,hogy nem vihetem el innen meg ruhát kötszert semmit ha elköltözök megint! Tesómék folyamatosan a gyerekekkel cirkuszolnak veszekednek,csudáznak élet nincs itt nálunk. Anyuék meg csak a pénzt féltik,volt hogy anyu ellopta a pénztárcámat,hogy ne menjek sehová el!Anyumék nagyon erősen fogtak mindigis iskolát végezzem el ez az szóval mint egy normálisabb szülő átlagban ... No mivel stomával élek,igy hosszabb műtéteim is voltam ami miatt a sulit nem tudtam befejezni.Szeretem nagyon a barátomat,mert igyis regényt irtam,de irhatnék annyi mindent amit neki köszönhetek itt viszont nem birok tovább lenni,mert élet nincs! Barátom,azt mondja költözzek vissza és januártól menjünk innen el szívem szerint ezt tenném,mert itt életem és jövőm sem lesz soha! Lehet,hogy bűn,de nem birok itt lenni,DE FÉLEK lépni! Mit tegyek? Normális választ tanácsot kérnék,mert nagyon kivagyok ... :'(