Kétségbe vagyok esve. Veletek történt már ilyen?

Az en tapasztalatom szerint azok a ferfiak, akik feltünöen röivd idö utan mondanak feltünöen nagy horderejü dolgokat, azok felületesek, es amilyen gyorsan jönnek a "heves erzelmek" olyan gyorsan is tovabballnak. Es te magad mondtad, hogy kezded unni az egeszet. Szerintem azert erzed ezt, mert a fiu tul "hamar es könnyen lelötte a poent" kijatszotta a kartyait ugymond. Nincs meg az izgalom, az ujdonsag varazsa.

Nekem más is eszembe jutott. Lehetséges, hogy a sérült emberekhez vonzódsz, akik kiszámíthatatlanok, és akik szeretetéért folyton küzdeni kell. Elhiszed, hogy értékes és szerethető vagy? Jellemző volt rád korábban bármikor, hogy belül titkon élvezted a drámákat, a felkavaró helyzeteket?

Persze, ki ne hallgatna iylen szepeket szivesen, de ahogy te is mondod, az allandoan ismetelt dolgok elvesztik az "erteküket", es raun az ember hamar. Ilyen az elet. Fogd fel ugy, hogy legközelebb mar tapasztalatbol hamar felismered az ilyen tipusu fiukat es tudsz majd banni a helyzettel. Majd jön masik.

Olyan vagy -ebből a szempontból-, mint a fiúk nagy része, a srác meg, mint a lányok. Azzal, hogy kiteregette a lapjait, kihúnyt a "vadászösztönöd", biztosnak érzed a kapcsolatot, nem kell küzdened, ezért unod. A fiú pedig túl korán tervezett előre.

Szerintem mielőtt cselekszel, próbáld meg megbeszélni vele a dolgot, az a legtisztább. Vázold fel mi a problémád, én több mint 2,5 éve vagyok együtt a barátnőmmel, és én is hajlamos vagyok sokszor mondani pl. hogy "szeretlek", de megbeszéltük, hogyha soknak érzi akkor úgy veszem észre, ha nem mondja vissza és akkor kapcsolok, hogy "Akkor most sok volt picit." és egy ideig nem mondom :D Ennyi. Aztán van olyan mikor én nem is várnám és ő mondja, szóval, beszéld meg vele. De hát...ez 2,5 év távlata nem pedig 3 hónapé. Az, hogy 19 évesen nem tudsz a házasságra gyerekre gondolni teljesen normális dolog, egyáltalán nem kell emiatt kétségbe esned. Ezek a dolgok a jelenlegi társadalmi helyzetben, tekintve hogy meddig tart a közoktatás ha jár az ember egyetemre/főiskolára, amúgy is kitolódtak. ha 35 évesen sem tudsz ezekre gondolni, az már nem szerencsés :D Szerintem egy tudatos, felelősségteljes férfinál ezek a gondolatok előbb jelennek meg, de persze ez csak az én személyes véleményem, számos kivételt ismerek jómagam is. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy szeretnél-e ezzel az emberrel együtt maradni még, kibontani ezt a kezdődő kapcsolatot, és ha az a válasz rá, hogy "nem", akkor ne keseredj el, fiatal vagy még és ez még csak a második kapcsolatod. Nekem is 2,5 éves kapcsolat volt a legelső ami aztán a tapasztalatlanságunk miatt nagyon fájdalmasan is ért véget, utána kiéltem magam, és a kettő tanulságait összegyúrva most egy kiegyensúlyozott kapcsolatban élek, persze vannak viták, néha veszekedések de ez teljesen természetes dolog :). Szóval összességében szerintem nem vagy szívtelen. 19 évesen ez mindenkit megrémítene és a lényeg hogy ülj le vele komolyabban átbeszélni mielőtt döntesz.