Elbuktam mint Anya?

Akkor nem anyaként buktál el... a saját gyerekét az ember jobban elviseli, bármilyen is, ez egyszerűen ösztönös.

Mindenesetre azt célszerű tisztázni, hogy a gyerek nem rossz, csak a viselkedése (ha egy gyereknek azt mondogatják, hogy ő rossz, akkor el is hiszi, és önbeteljesítő jóslattá válik).

Tehát az alapokat nem is te "raktad le", te már "készen kaptad". Abba gondolj bele, hogy egy amúgy is idegrendszeri problémákkal küzdő kisgyereknek mekkora érzelmi sérülés lehet az, hogy nem kell a saját édesanyjának... (ha veletek él).

Volt ilyen tanítványom, komoly hiperkinetikus magatartászavara volt, plusz családi problémák.... nehéz eset volt, igen. De azért azt nem mondanám, hogy nem lehetett elviselni, csak nehezen. Ő az a fajta hiperaktív gyerek volt, akit bizony gyógyszerezni kellett (segített is neki, mert néha önmagát is nehezen viselte), plusz a lelki sérüléseit pszichológussal kezelni.

Ezek olyan dolgok, amiket az ember a saját gyermekéért elvisel, de az senkitől nem várható el, hogy egy kvázi idegen, nagyon problémás kisgyermek problémáit magára vegye. Én mondjuk valószínűleg megpróbáltam volna türelemmel, szeretettel és szakorvosi segítséggel enyhíteni a kisgyerek problémáin, de ez én vagyok... egyrészt szakmámba vág, másrészt nekem is van egy problémás gyermekem, van már tapasztalatom benne, hogy segítséggel minden orvosolható.

A pasid bukott el, mint apa.

13 évvel fiatalabb vagy, nulla tapasztalattal a gyereknevelésben, és téged választ egy neveletlen gyerek mellé.

A hiperaktív jelzővel ne dobálózz, ezt hagyd meg a pszichiáternek, majd ő diagnosztizálja.

Te meg tanulsz az esetből, és legközelebb olyat keresel, akinek nincs gyereke, és korban hozzád illik, hogy közös jövőtök legyen gyerekkel, családdal.

Az élet nagy forgatókönyv író, ha neked ekkora kihívás egy "hiperaktív" gyerek, megajándékozhat vele úgy is, hogy nem tudsz elmenekülni. ;-)

Most őszintén mondd meg a párodnak, hogy neked ez sok.

Legalább tudja, hogy mi a szakítás oka, hogy ő is tanulhasson belőle.

25 évesen egy 38 éves pasi hüly.egyerekét nevelni NEM anyaság. Nem buktál el semmiben.

Szerintem még most lépj le, 25 évesen ne kösd le magad egy ilyen élethelyzetbe.

Vagy én vagyok hülye, vagy te nem vagy tisztàban az "Anya" szò fogalmàval. Anya= 9 hònapig hordtad a szived alatt a magzatot, majd megszülöd és neveled.

Tehàt nem buktàl el, mert még nem vagy Anya.

Csak együtt èlsz egy jòval idősebb faszival, akinek nem birod elviselni a neveletlen kőlykét. Részben megértelek, mert 25 évesen nem kell idegileg tönkremenned egy kispöts miatt, aki nem a tied, màsrészt vlgondolom, nem most e pillanatban szembesültél a ténnyel.

Tanulsàg: keress egy korban hozzâd illőt, akinek nincs gyereke!

Megoldàs: lépj le! (Meg is fogalmaztad: nem tudsz ìgy élni.