Ti mit tennétek a helyemben? Nyomulni nem akarok, könyörögni sem, de hogyan éreztessem vele, hogy mekkora butaság szakítani az első adandó alkalommal, a gond van?

Hány évesek vagytok? Ha Ő így érez, akkor az összeköltözésnek semmiképp nem lenne értelme, mert lehet hogy kicsit lenyugodna és belemenne, de x idő után megint előtörne belőle ez a dolog és akkor csak még nehezebb. Lehet fiatal még és, hogy is szokták mondani..? "Élni akar".

Erőltetni tényleg ne erőltesd, abból semmi jó nem születne, esetleg megpróbálhatsz vele még egyszer leülni és tisztázni, hogy te így gondolod, de ha azt mondja Ő nem látja a közös jövőt és már nem szerelmes, akkor bizony lehet jobban jársz, ha elengeded, bármennyire is nehéz.

Sajnálom.

Segíteni nem tudok, de átérzem a helyzeted. Velünk is ez volt. Január közepén szakítottunk. Azt mondta, ne folytassuk, mert fél, hogy egyszer úgyis szétmennénk... Hogy x év múlva úgyis különválnak útjaink, mert ő kimegy külföldre és szerinte nem mennék utána. Pedig ez sose volt téma, szóval nem tudom mióta rágódhatott ezen.

Azt mondta, így nincs értelme.

Párhetente beszélünk azóta, de csak általánosságában és alig lehet kihúzni belőle valamit. Nagyon fáj az egész helyzet. Még mindig úgy érzem, hogy ő lett volna az "igazi". Tippem nincs, mit kéne tennem, nem erőltethetem rá a kapcsolatot. Félek, hogy végérvényesen vége...

Nem lehet, hogy valaki más is képbe került? Nem tűnt fel valami szokatlan, ami utalhat egy 3. félre? Mert kicsit gyanús, hogy hirtelen milyen szöges ellentéte lett a régi önmagának.

De ez csak egy elmélet, és meglehet, hogy téves is és Ő valóban nem szeretné ezt a kapcsolatot folytatni. Sajnálom mindenesetre.